Ezt az idézetet Te osztottad meg a Facebookon 3 évvel ezelőtt. Talán ez a válasz arra, hogy miért teszem azt, amit teszek:
“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe. ”
Ezt pedig Te írtad nekem szintén 3 éve:
te mutattad meg, hogy lehet boldogan is élni és tényleg van másik felem
olyan sokat köszönhetek neked
olyan sokat adtál
és hagytad hogy én is adhassak
hagyd, h szerethesselek, akkor is ha nem vagyunk együtt
csak hagyd
Látod? A válasz ilyen egyszerű: szeretlek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: