mindegyhogy, csak nehogy sehogy..

Amikor a pékségben dolgoztam, nagyon sok emberrel ismerkedtem meg. Egyik alkalommal bejött egy középkorú úriember vásárolni. Csak egy volt a sok vevő közül. Egy újabb idegen arc. Emlékszem, hogy nem voltam jó hangulatban aznap. Miután kiszolgáltam őt, elővett egy pici Melba csokit a zsebéből és odanyújtotta nekem. Azt mondta: “Adok egy kis boldogságot!” Mosolygott. Annyira… Tovább »

Emlékszel arra, hogy mit csináltál az elmúlt 30 évben? Fel tudod sorolni azokat a dolgokat, élményeket amik örömet okoztak Neked? Sok ilyen van? Úgy éltél az elmúlt 30 évben, ahogy szerettél volna? Mennyi álmod, vágyad teljesült? A terveid közül hányat sikerült megvalósítani? Ha újrakezdhetnéd, ha visszamehetnél az időben, sokmindenen változatnál? Máshogy tennél akkor? A húgom… Tovább »

Ki vagyok én? Ez nehéz kérdés. Attól függ, mikor kérdezed… Pár hónapja: zsemle árus, néhány hete: viszonylag stabil állással rendelkező munkanélküli, tegnapelőtt: büszke anya. Korán reggel: gondos szülő, kicsit később: kialvatlan dolgozó nő, délelőtt: jó barát, délután: kedves kolléga. Ajándék süti után: elégedett ember, hazafelé a zsúfolt buszon: feszült utas, estefelé otthon: túlterhelt háziasszony. A… Tovább »

“Hogy miért nincs valakim?Mert nem Valakit keresek.Mert a Valaki Bárki lehet, aki kedveset szól, megölel, virágot hoz és betakar.A Valakivel lehet sétálni, nevetni, kirándulni és szeretkezni, a Valaki éli az életét, időt tölt velem, mikor kedve szottyan, aztán továbbmegy.A Valaki fontos ember, tudja mit akar, rám szól, ha elkenődött a festék, ha kilóg a blúz,… Tovább »

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Ez a királylány okos is volt, szép is volt, de ennél fontosabb volt, hogy egy nagy, erős vártoronyban élt. Már nem emlékezett, hogyan került oda, talán mindig is ott lakott. Hát ott élte mindennapjait, nem nagyon látogatták, csak az édesanyja, aki nevelte. Úgy volt őközöttük,… Tovább »

,,Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll. Senki sem mondhatja meg, kit szeressek, kit… Tovább »

“Csalfa emlékeztünk azzal áltat minket, hogy  ifjúságunk minden napja milyen szépséges volt.” Én nem tudom, hogy az emlékeimet mennyire írta át az idő… Van egy kép, az ágyon ülünk, pókerezünk. Csak mi ketten. Te tanítottál meg játszani.  Szerettem azt a szobát, a nagy ágyat, ahol mindig aludtunk, a szekrényt ahol a ruháink voltak. A radiátoron… Tovább »

Csak egy kis színes medál, piros selyemszalagra fűzve. A csuklómra tekerem, mert a nyakamban egy kőből csiszolt szivet hordok… Délelőtt 11 óra. Elindulok…. Csak úgy, lazán neki a napnak, nem túl szigorú tervekkel, majd ahogyan az élet hozza…. Ha nincs kötött menetrend, nincs aggódás, elégedetlenkedés, csalódás, hisz nem kések el és nem maradok le semmiről 😉 … Tovább »

A minap megkérdeztem Biustól, hogy vajon az életben is történnek -e olyan nagy és megható pillanatok, mint a filmekben.  Egyszer kilépek az ajtón munka után és ott vár életem szerelme, odalép hozzám, magához húz egész közel, a szemembe néz és azt mondja: szeretlek és soha többé nem válunk el. Aztán együtt megyünk haza kézenfogva, végigszeretkezzük… Tovább »

Már annyiféle módon írtam le azt az állapotot, miszerint még mindig az életem, mindennapjaim része vagy.  Neveztelek függőségnek, kötődésnek, betegségnek, kórnak. Hát a legújabb hasonlatom, a hétvégi kiruccanásom következményeként: olyan vagy, mint egy számítógépes vírus, ami befészkelte magát a rendszerbe – jelen esetben az életem – és bármilyen programot indítok mindenhol felbukkan egy óriási H betű, mint egy bélyeg,… Tovább »