mindegyhogy, csak nehogy sehogy..

Majd’ minden nap sétálunk. Csepel kertvárosa, csendes kis utcák, ezerféle ház és udvar. Keresem a tökéletes otthont. Tudod milyennek képzelem el? Régi típusú kockaház, de jó állapotban lévő, nem kopottas. Szép színűre van festve. Nem túl nagy, 60-70 négyzetméteres, de mindenképpen teraszos. Körbejárható. A ház előtt kis előkert aranyesővel, babarózsával, rózsabokorral és színes tulipánokkal. Körülöttük… Tovább »

Csak úgy bepottyant az életembe. Szó szerint bekopogott az ajtómon. Én meg azt gondoltam: miért is ne?  Kicsit idősebbnek gondoltam nálam, őszesbe fordult már a haja. Kedves, barátságos, hétköznapi nő. Teljesen átlagos, akárcsak én. Talán pont ezt tetszett meg benne igazán. A hivalkodó emberek valahogy nem fognak meg. Nekem az a különleges, aki nem feltünő…. Tovább »

“Türelmesen szeretlek…   És várom, hogy elhidd, hogy szeretve vagy és megengedd Magadnak is…  Sajnálom, hogy nem szerettek még így korábban… Sajnálom, hogy nincs élményed arról, hogy nem kell semmit tenned érte… hogy nem kell semmit adnod érte… Hogy elég, hogy csak létezel, hogy vagy… Sajnálom, hogy talán egyetlen Nőtől sem kaptad ezt meg…. De én most… Tovább »

Teremt és temet. Két nagyon hasonló hangzású szó, mégis mennyire ellentétes jelentéssel bírnak. Valami új születik és valami régi véget ér. 10 percnél is hosszabb ez a Nightwish dal, mégis meghallgatom kétszer is egymás után. Tudom, hogy a Lágymányosi hídon haladok, aztán Barba Negra, majd balra az Elte épületei. Elégszer tettem már meg az utat,… Tovább »

Hiányoznak a barátaim, de nem keresem őket, mert minden jel arra mutat, hogy ők már nem akarnak rám barátként tekinteni. Hiányoznak a gyerekeim, akiknek egyre kevésbé van már szükségük rám, bontogatják szárnyaikat és egyre sűrűbben és hosszabb időre hagyják el a fészket. Hiányzik Ő, aki úgy suhant el mellettem, mint a kellemes őszi szellő, finoman… Tovább »

Legyek önmagam! Milyen egyszerű mottó. De a megvalósítása mégis oly nehéz… Az olvasás magányos sport. Egyszemélyes. Végül is a mozi, színház is az. Hiszen első körben saját magunkban kerülnek feldolgozásra a látottak-hallottak. De én úgy szeretnék beszélgetni például azokról a könyvekről, amiket elolvasok. Mert olyan érdekes gondolatokkal találkozom, amelyek további gondolkodásra késztetnek, a végső konklúzió… Tovább »

A számok… mintha csak én írtam volna őket arra a papírra. Tudom, hogy nem én voltam, de kísérteties a hasonlóság. Hát ennyire egyek vagyunk? – pezsdül fel a lelkem. Ennyire egyek vagyunk -súgja a szív.  – Anya, ez milyen rajz? -teszi fel a kérdést kis szöszim, aki már nem is olyan kicsi és egyáltalán nem… Tovább »

Minden mindennel összefügg és a dolgoknak semmi köze sincs egymáshoz. Ha mindkettő igaz, de egymásnak ellentétei, akkor hogy lehet ‘és’ kapcsolat közöttük? Ha mégis van eredménye ennek a logikai feladványnak, vajon mi lehet az?  Kedves kolléganőm bizony feladta a leckét, mikor feltette a kulcskérdést: valóban vágysz rá, hogy sikerüljön?  Ha valamit nagyon szeretnénk, a világmindenség… Tovább »

  Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy cica. Úgy hívták, hogy Vénusz.    Vénusz egy fatörzsben lakott. Kiscica korában, amikor még a szüleivel es a testvérével élt, ez a fatörzs volt a kedvenc játékuk. Az egyik oldalán bebújtak, átszaladtak rajta a másik végén kifutottak és így kergetőztek körbe-körbe szaladgálva a fatörzsben.  Egy őszi… Tovább »

Ragaszkodunk. Igazad van Bius, el kell engedni. A pillanatban kell élni, megragadni és aztán elengedni, hogy szabad legyen a kezünk és megkapaszkodhassunk az újabb élménybe. Olyanok vagyunk, mint a lábát vesztett ember, aki mindenáron maratoni futóbajnok akar lenni. Lehetne festőművész, tanár, sakkmester vagy gyógyító. De ő csak várja az alkalmat, h bekövetkezzen a csoda, várja… Tovább »