Végre este van. Fürdéshez készülök. Fehér, francia alsót veszek ki a fiókból – a tiéd volt régen. Gyors zuhanyzás jó forró vízben. Közben eszembe jut, milyen volt együtt fürdeni.
Kicsit még gépezek, zenefájlokat keresgélek, helyette találok egy dokumentumot, a te neveddel. Egy fényképes önéletrajz, régi, amikor még egyetemista voltál. Rövid volt a hajad.
A fiúk már alszanak, én is lefekszem. Próbálok olvasni, nem megy, elvisznek a gondolatok oda, amikor utoljára láttalak. Betegen is gyönyörű voltál.
Ébreszt a telefon. Fél 6. Lassan indulok dolgozni…. A házad előtt biciklizek el, felnézek az ablakodra, Te ilyenkor még alszol. Tekerek, Havasi szól a fülemen. Krisztus trilógia. Elképzelem, hogy én játszom neked, a szüleid házában, az öreg zongorán.
Reggelinél nem gondolok rád, csak ebédnél, amikor a Te villáddal és kanaladdal eszem. Buszok jönnek újra és újra. Talán pont ezzel jössz? Kitekintgetek, hátha meglátlak, de ezen sem voltál. Délelőtt még jó kedvem van, túlságosan is….meg is jegyzi az egyik kollégám. Nem kell sokat várni, hamarosan jön a vihar. Igyekszem bezárni magamba, hogy ne látszódjék kívülről semmi. Fojtogat a sírás, de dolgozok. Próbálok koncentrálni. De a könnynek csak jönnek. Keresek egy nyugis helyet, ahol egyedül vagyok. Csak ülök és nézek ki a fejemből fél órán át. Túl sok, túl fáradt vagyok. Nagyon fáradt. Szeretnék előtted feküdni az ágyban úgy, hogy a testünk összeér és átkarolsz és meleg van és nem fázok és érezlek. És aludni akarok úgy, hogy tudom, hogy te vigyázol rám és nem akarok gondolni semmire. Megállítani egy kicsit az időt, hogy biztosan ne történjen semmi rossz addig, amíg én pihenek a karjaidban. Csak erre vágyom. Aludni, veled.
Fel akarlak hívni. A kezemben a telefon, a nevednél áll, a hívásgombon az ujjam. Csak 5 perc kell. Csak hogy beszélj hozzám. Mondd el milyen volt a hétvége. Csak beszélj, hogy halljalak. Miért téged szeretnélek hívni? Miért gondolok mindig rád? Miért jársz állandóan Te az eszemben? Miért kereslek mindig mindenhol téged? Te nem akarsz tudni rólam. Nem szeretsz. Miért pont Te? Nem tudom. De téged akarlak. Te vagy az, aki meg tudna nyugtatni. Akinek jó lenne hallani a hangját, akivel tudok beszélni. Nem. Nem akarlak zavarni. Nem akarok neked panaszkodni, nem akarom rád terhelni a gondjaimat. Senki se vagyok a számodra. Nem a te dolgod segíteni. Megyek vissza dolgozni.
Délután zongoravizsga. Szólhatnék Neked, hátha eljönnél megnézni őt. Ezen agyalok a buszon. Meg azon, hogy Ábi mit csinál az apjával amíg nem vagyok otthon. Ott szállok le a közeledben. Talán éppen most vagy orvosnál. Vagy vásárolni, talán láthatlak. Erre szoktál hazajönni a munkából. Pontosan erre, ahol most állok.
Este van, Kálmi mániás. Ma fel van pörögve. Tegnap du 5-kor lefeküdt. Holnap mi lesz? Csak megy a játék, bohóckodás a fiúkkal. De nekik már aludni kéne. A fiúkkal veszekszem, pedig nem az ő hibájuk. Az apjuk nem tudja magát leállítani. Szóljak rá, mint egy gyerekre? Hogy újabb vita legyen?
Végre lefekszenek. Gyorsan elalszanak. Még gépezek, muszáj. Itt a nyakunkon a karácsony, ajándék kéne a fiúknak, de honnan és mikor fogom beszerezni? Leragad a szemem, megyek aludni.
Újabb reggel. Munka. Sokat gondolok rád. Buszok, emberek, sapkák. Nem tudom, mi lesz ma. Egész nap ezen görcsölök. Fél 4-kor hívom Kálmit, hogy tervezi a délutánt. Sehogy. A fiúkért sem megy el, pedig szabin van, edzésre sem megy.
Talán így a legjobb. Megyek értük ötre, kézművesen vannak addig. Hazaszaladunk pár dologért, lerakom a bringát. Ő alszik. Az ágy mellett lavor. Lehet, hogy beteg? Vagy csak túl sokat evett? Tegnap adott 6 tábla nagy milkát (mind bontott), hogy “a mikulás hozta”, de vigyük el, mert ő nem kéri. Éjjel is evett és csuklott sokáig. Hallottam. Mindegy is mi történt, meneküljünk. Pakolok egyik táskából a másikba, kék öngyújtó akad a kezembe, a tiéd volt. Elindulunk.
Most már hárman vagyunk, megnyugszom egy kicsit.
A fiúk zenét szeretnének hallgatni. Keresgélek, másik lakás, másik gép. Régi mentések, könyvtárak, mobilképek?? Belenézek. Kolping, pár évvel ezelőtt, Dávid játszik az aerobikteremben, Te a háttérben ülsz és olvasgatsz.
Leszedem a ruhákat, lila, francia bugyi – tőled. Pakolok a szekrénybe. Csíkos kapucnis felső, a fehér poló piros ujjal, a Te kedvenc pizsamafelsőd.
A fiúkkal fekszem az ágyon. Fogom a kezüket. Talán ma nem alszom el én is, és írok a blogra.
Szép álmokat, Kedves!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: