A borsó meg a héja

Majd’ minden nap sétálunk. Csepel kertvárosa, csendes kis utcák, ezerféle ház és udvar. Keresem a tökéletes otthont. Tudod milyennek képzelem el?

Régi típusú kockaház, de jó állapotban lévő, nem kopottas. Szép színűre van festve. Nem túl nagy, 60-70 négyzetméteres, de mindenképpen teraszos. Körbejárható. A ház előtt kis előkert aranyesővel, babarózsával, rózsabokorral és színes tulipánokkal. Körülöttük szép zöld fű. Az ablakokban virágmintás fehér függöny, ami sok fényt ereszt be a házba. A bejárat a ház jobb sarkánál, világos-verandás. 

Belül is színes-virágos minden. Modern, szellős, kényelmes, otthonos. A nappaliban széles dívány, mellette óriási hintafotel az olvasáshoz.

Növények zöldítik a szobákat. A háló fala meleg-bordó, apró virágmintával. A franciaágyon sok-sok párna. 

A konyhában nagy étkezőasztal, hogy elférjen az egész család, gyerekek, unokák is. 

A nappaliból a teraszra kilépve kicsi kert, zöld gyeppel, sűrű lombú tujákkal, balra hintaágy. Reggel a keleti, este a nyugati nap sugarai világítják meg.

Hétvégeken, amikor a gyerekek látogatóba jönnek, szalonnát sütünk hátul, az udvaron. 

Békés szombat délutánokon összebújva fekszünk az ágyon, csendesen beszélgetve, egymást cirógatva az ezernyi virág közt. 

Nyári reggeleken kócos fejjel, pizsamában ülünk ki a hintaágyra, szorosan egymáshoz simulva, hátunkon piros szirmú virágos pléd. Kezünkben gőzölgő kávé, arcunkat behunyt szemmel fordítjuk a felkelő nap melengető sugarai felé. Szeretlek nézni, olyan szép vagy így, kipihenten, de még gyűrötten. Tudod, hogy nézlek, elmosolyodsz, a szemembe nézel és azt mondod “szeretlek”, majd kávéízű csókot lehelsz a számra. Tökéletes napindító. 

Reggeli közben együtt szövögetünk terveket a közeljövőre. Együtt főzünk, néha belefeledkezünk egymásba az ebéd kevergetése közben… A mosogatást mindig feldobja egy hátulról érkező ölelés. 

Amikor kint csendesen, de kitartóan esik az eső, mi bent a melegben filmet nézünk. Kedves, lassú, érzelmekben gazdag történetet. Könnyes tekintettel nézünk egymásra. 

Máskor izgalmas thrillert választunk. Közös tálból nasizunk. Néha egy-egy falatot a másik szájába teszünk. Vagy játékból ugyanazt a kekszet rágcsáljuk kétfelől, egyszerre, versenyezve kinek jut több belőle. Hangosan kommentáljuk a filmbéli eseményeket és együtt nevetünk a vicces jeleneteken. 

Kellemes tavaszi estéken a hintaágyban fekszel az ölemben. Aztán én a tiédben. Karom a karodon pihen, ujjaink összefonódnak. Órákon át beszélgetünk, mindenféle dolgokról. 

Időnként nagy fürdőzést rendezünk…. forró víz, lágy zene, mécsesek, fürdősó….  Szeretem, mikor előttem fekszel a kádban,  átölelhetlek és érzem a hajad illatát. Imádlak mosdatni. Szeretlek nézni amikor törülközöl. Aztán meztelenül bújunk ágyba, illatosan, puhán, egymáshoz simulva. Hosszasan csókolózunk, finoman, lágyan, érzékien…. összeolvad a testünk. Édesen, zilálva gyötrődünk míg mindketten el nem érünk a csúcsra. Később egymás vállán fekve, elégedett sóhajtással nyugtázzuk az elmúlt óra történéseit. Mosolyogva nézzük az ablakon át az éjszakai égen a Holdat, egymás illatával betelve, míg lassan álomra csukódik a szemünk.  Testünk és lelkünk  összefonódva….  így lépünk az álmok mezejére. 

De vannak bulizós esték is. Ilyenkor átrendezzük a nagyszobát, arrébb húzkodjuk a bútorokat, elindítjuk a zenét és kezdődik a tánc. Középen, a nagy szőnyegen. Finom borral koccintunk, élvezzük ahogy az alkohol felmelegít bennünket. Felpezsdíti a vért és a lelket is. Bekapcsoljuk a színes fényt is, adunk a hangulatnak. Már nem kellenek poharak sem, kezünkben az üveggel táncolunk szemben egymással, felváltva iszunk belőle. Egyre közeledünk egymáshoz, már együtt mozgunk a ritmusra. Testünk egyszerre hullámzik. Az arcunk már majdnem összeér, megcsókollak. Érezzük ahogy az alkohol okozta mámor felerősíti az érzékelést a testünkben. Az ütem a mellkasunkban dobog, a nyelvünk érintése ágyékunkig nyilall. De ez most nem a szexről szól. Ez egy feszültségűző szertartás. Kiugrálni magunkból mindent. Minden rosszat és negatívat. Mindent ami nem kell. Melletted teljesen önmagam lehetek és ez nagyon-nagyon sokat ad. Bízom benned és ez a bizalom kölcsönös. Együtt vagyunk és biztonságban. Szeretlek és szerelmes vagyok beléd. Tudom, hogy Te is ugyanígy szeretsz. 

Teljes összhangban tombolunk, kifulladásig. Fáradtan és izzadtan zuhanunk a földre, fejem a hasadon pihen, bámuljuk a plafonon keringőző színes alakzatokat. Jó így együtt, a dübörgő zenében lebegve, a puha szőnyegen, a mi házunkban. Jó így együtt, megértésben, szeretetben, kimerülten feküdni. Lassan megfordulok, melléd fekszem. Csak nézzük egymást. Lágyan megsimogatod az arcomat. Végtelen szeretet és gyengédség van minden egyes érintésedben. Érzem az illatodat, az ujjaidat, elmerülök a szemeidben, kedves mosolyodban… Ebben a pillanatban otthon vagyok.

Nem, nem a ház az otthon. A otthon az a hely, ahol MI vagyunk. Pont így, ahogy leírtam. Pontosan így, elválaszthatatlanul, megrendíthetetlen összesimulásban. Mint a borsó meg a héja.