Voltál már úgy, hogy láttál valakit az utcán, boltban, bárhol, akinek a viselkedése megbotránkoztatott, mert furcsa volt? Olyat tett amit nem szokás, vagy a köztudatban úgy él, hogy nem illik. Például beszélt magában, énekelt, sírt, vagy éppen dühöngött, káromkodott.
A jól nevelt ember viselkedik. Mert ezt tanulta. Tartja magát. Elfojtja, elnyomja az érzéseit. Biztos, hogy jó ez így?
A minap elhatároztam, hogy újra körülnézek a társkeresőn. Nem jutott eszembe az oldal neve, így az emailjem között kezdtem kutakodni, mert tudtam, hogy kaptam onnan leveleket korábban. A “randi” keresőszó beírása után, furcsa mód kiadott egy 2010-es beszélgetést, amit Hajnimmal folytattam. Történnek érdekes dolgok. ….
Ha már ilyen furmányos módon felkínálta nekem az élet ezt a dialógust, hát elolvastam…
Meg kellett állapitsam, hogy nagyon hülye voltam anno. Állandóan bizonygatást vártam tőle azzal kapcsolatban, hogy tényleg szeretne -e találkozni velem. Pedig ő egyértelműen a tudomásomra adta, hogy alig várja, hogy lásson. De nekem csak nem volt elég. Ilyen a kóros önbizalomhiány…
Aznap éjjel vele álmodtam. Feküdtünk az ágyban, kiskifli-nagykifli formában és én százszor a fülébe súgtam a szót, amit nem mondhattam neki már nagyon régen…. Ő pedig csak mosolygott es egyre hallgatta szüntelenül ismétlődő szerelmi vallomásomat. Szép álom volt.
Azt olvastam a facebookon: amikor nagyon vársz valamit, akkor az a valami is nagyon vár rád. Hmmm…
Igazán összetalálkozhatnánk már 🙂
Legutóbb az Egerek és emberek című regényt olvastam. Érdekes történet, kicsit talán beteg is, mindenestre elgondolkodtató. Egy jó példa arra, amikor az ész győzedelmeskedik a szív felett…
Ma elbringáztam egy parkba, leterítettem egy plédet és ott töltöttem majdnem 4 órát. Még aludtam is egy keveset, amin igencsak meglepődtem. Nyilvános helyen elaludni? Erre képtelen lettem volna régebben. Vajon ez a személyiségfejlődésemnek köszönhető, hogy már így el tudom magam engedni, vagy ennél sokkal kézzelfoghatóbb oka van: egyszerűen ennyire fáradt vagyok?! 🙂
Több nőt is láttam, akik hasonló módon mulattak az időt, szintén egyedül. Kíváncsi lettem volna, hogy ők miért vannak ott, megkérdeztem volna őket : Te miért vagy itt? Mi a te történeted?
Hazafelé még megálltam a mekinél egy fagyira. Kint foglaltam helyet, szép komótosan kanalaztam a karamellás-vaníliát, olvastam, közben a lemenő nap sugarai melegítették a hátamat. Nagyon kellemes élmény volt.
Hogy miért írok ennyi mindenről össze-vissza? Mi ennek az egész irománynak a mondanivalója?
Nem is tudom…
Talán ily módon tudom kifejezni lelkem kétségbeesett sikoltását, miszerint szeretetre, ölelésre és simogatásra vágyik.
“Tegyük fel, hogy kénytelen vagy itt üldögélni és könyveket olvasni…. A könyv nem ér semmit. Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Az ember belebetegszik a magányossagba….
Az ember egyedül üldögél itt esténkint, könyveket olvas vagy gondolkodik, vagy miegyebet csinál. Néha elgondolkozik és nincs senkije, aki megmondja neki, mi igaz és mi nem. Lát valamit, de nem tudja, helyesen látja -e vagy sem. Nem fordulhat senkihez, hogy megkérdezze, látja -e ő is. Nem mondhat el semmit. Nincs, amihez mérje a dolgokat. “
Te miért vagy egyedül? Mi a te történeted?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: