mindegyhogy, csak nehogy sehogy..

Ez is csak egy nap. Lehetne ugyanolyan, mint a többi. De nem az. Nekem nem.
Megint őszinte vagyok. Pont úgy, mint 3 hete….
Egész életünkben azt próbálják elhitetni velünk, azt nevelik belénk, arról szólnak a dalok, hogy minden évben van egy nap, ami a Tiéd, ami rólad szól. Amikor teljesülnek a kívánságaid, amikor mindenki feléd fordul, amikor Te vagy a középpontban. Ez a nap fontosabb, több, mint bármelyik másik. Elhisszük ezt. Annyira mélyen sulykolják belénk, hogy még akkor is különös dolgokat várunk, amikor felnőtt fejjel már rég tudjuk, hogy semmi különleges nem történik ezen a napon. Legalábbis ezt várja az, aki olyan buta és naív, mint én…
Igazából semmire sem számítok, semmit sem várok, ezt igyekszem erősíteni magamban, de a hosszú évek során gyűjtött tapasztalatok a nap folyamán újra és újra eltérítenek a valóságtól… Ezek hatására azon veszem észre magam, hogy vágyaim vannak, elképzeléseim arról, hogy mit szeretnék, hogyan képzelném ezt a napot. Várok bizonyos történésekre. Hogy ezek elvárások -e? Nem tudom. Nem várom. Nem várom el. Nem neheztelek senkire és semmire, ha nem történik meg. Csak szeretném. Az vajon ugyanaz?
Tavaly, ezen a napon a munkahelyemre beérve rengeteg mosolygós lufi fogadott, az asztal közepén pedig egy szépen becsomagolt ajándék várt. Talán valami ilyesmire vágyom. Nem nagy dologra. Meglepetésre. Egy kis apróságra, ami nagyon sokat jelent nekem.
Nem szabad várni. Mert ha nem valósul meg, akkor a következmény: csalódás. Az nem jó.
Ez is csak egy nap. Bárcsak tudnám valahogy tudatosítani magamban, hogy nem más ez sem, mint a többi. Bárcsak ne is létezne. Könnyebb lenne úgy.
Én annyira igyekeztem. Magammal törődni. Megvoltak a tervek, A és B.  Felcuccoltam, elindultam. De nem úgy alakult az egész, ahogyan terveztem. Hiába volt nem kevésbé kedvező számomra a program, mint amit kigondoltam, összezavart a változás. Talán azért, mert túlságosan rákészültem. Túl tökéleteset akartam, túlgondoltam.
Csak el kellett volna felejtenem, hogy ma milyen nap van. De hogy tehetném, amikor kora reggeltől jönnek a köszöntések a különböző csatornákon? Este, mikor leülök a gép elé még a google és engem ünnepel. Minden és mindenki emlékeztet rá, hogy ez az én napom. De akkor miért érzem magam rosszul? Annyi barát, ismerős írt, hívott, jelentkezett. Gondoltak rám. Mégis egyedül voltam. Én úgy éreztem, úgy éltem meg. Ez nyilvánvalóan az én hibám, a probléma énbennem van.

Nem más ez a nap. Nem jobb és nem is rosszabb, mint a tegnap vagy a holnap. Ez is csak egy ma. Valaki meghalt, valaki megszületett. Valakit szerencse ért, valakit balszerencse. Annyi információ tódul be a lelkembe, köztük annyi szomorúság is, hogy nem értem, hogy miért történik ez ma. Hogy történhetik éppen ma? Amire vágyom,  hogy elmondhassam. Hogy kiönthessem a lelkem, hogy aztán jobb legyen. Könnyebb. Nem szeretném magammal vinni a holnapba. De kinek mondjam el? Ki az akinek elmondhatom? Kit terhelhetek?
Senkit sem akarok.
Nem akartam panaszkodni. Csak szerettem volna megosztani veled, kedves Olvasó, mindazt ami bennem felgyülemlett a mai napon.
Nemsokára vége a napnak és akkor megint minden olyan lesz, mint máskor. Könnyű és megszokott. Elvárások nélküli. Amikor csak örülök a jónak, de talán nem vágyom még többre. Amikor helye van a napban a rossznak is.

Minden jót kívánok Nektek! Nektek, akik olvassátok és azoknak is akik nem. Minden napra.  

Olyan régen hallgattam zenét. Hát úgy döntöttem a ma este éppen alkalmas rá, hogy felcsendüljenek az ismerős dallamok a fülemben….

Jetaime

Na de kezdjük az elején…
A hirtelen rámszabadult rengeteg szabadidőmet – nem túl okosan – maratoni filmnézéssel és rejtvényfejtéssel igyekszem elütni. Ez a párosítás rendkívül pihentető, de ugyanakkor unalmas, felesleges és hiábavaló szórakozásnak tűnik.

társra vágyom én is értsd meg 

Azt hiszem nincsen jó hatással rám ez a sok magányosan töltött óra, a munkahelyváltás sem volt szerencsés ebből a szempontból. De biztosan nem véletlenül alakultak így a dolgok.
Mindenesetre a Grace klinika utolsó jelenete kiakasztotta amúgy is labilis lelkemet… Én is ezt szeretném..hazamenni oda, ahol várnak, ahol van kihez szólnom, ahol mesélhetek, ahol meghallgatnak, ahol szeretnek, ahová tartozom. Eszembe jutottál. Szeretnék most elmenni érted, elhívni sétálni és beszélgetni. Amúgy is jó lenne kiszellőztetni a fejemet, 2 napja szinte ki sem tettem a lábam levegőre. 

nothing can stop us, not now 

Nincs értelme. Megírtam mit szeretnék. Nem keresel. Nem írsz. Nem jössz. Nem akarsz.
Könnyek. Szép számok. Nóri maci, az ikertesóm. Legalább ő legyen velem itt és most. Egy 10 centis plüssmaciba kapaszkodok, te jó ég! Nem, persze hogy nem belé. Az emlékébe, amit jelent a számomra. Azt a soha nem felejthető ölelést, amit akkor, egy Nóri nevű lánytól kaptam, aki pár percre megtestesítette a meg nem született testvéremet. Mert annyira közel éreztem magam hozzá akkor, hogy életre szóló élményt okozott az érzés.

aljas egy szerep lenne, ha vetíteném, hogy jobb lennék bárkinél

Nórika itt van velem, ez kicsit enyhít a helyzeten, de ő nem tud szólni hozzám, nem tud megölelni, csak ülni tud és nézni a szép kis gomb szemeivel. De én hálás vagyok ezért is. 
Talán az az üveg vodka, az segít…. ki kéne bontanom. De jobb ötletem támad! Van még egy üveg borom, amit kivételesen nem ajándékoztam el a családom valamely tagjának. 42 évesen eljutottam oda, hogy ízlik egy bor. Meg kell hagyni, az exfőnököm kitett magáért, legalább ebből a szempontból…
Két pohár után, most itt ülök, Ákos az utosló levélről énekel.

a remény belőlem elköltözött

Ugyan, ez nem igaz! A remény hal meg utoljára, azt mondják, nem  igaz? 😉
Ha most itt lennél velem valami csoda folytán, ha elmennénk sétálni, akkor meg akarnálak csókolni. Megtenném, mert ha másra nem, arra legalább jó az alkohol, hogy feloldja a gátlásaimat és ki tudjak lépni a szerepből, képes legyek önmagam lenni.
Talán ezt a sort törölnöm kéne. De nem teszem. Hiszen ez vagyok én. Igazán. Nem titok, hogy szeretlek. Mindenki tudja a környezetemben. A te környezetedben is. Jó volt Lilivel találkozni és beszélgetni vele rólad. Hiszen ő az egyetlen közös ismerősünk, akivel beszélhetek rólad.

 witout you I can’t sleep  

Én komolyan gondoltam, amit mondtam neked. Szívesen lennék akár a barátod is. Ha akarod. Mindig fontos leszel nekem.
Ezzel már együtt kell élnünk, akár tetszik, akár nem.

szívből szeretni híven, nincs szebb égni e tűzben

Nem tudom kitörölni a múltat és nem is akarom. Mert soha, senkivel nem votlam olyan boldog, mint veled. Ezt nem akarom elfelejteni. Nem is lennék rá képes. Belém égtél. Belém vésődtél. Ez van. Minden percért hálás vagyok. Még azokért is, amikor megbántódtál valamin és 2 órán keresztül nem engedted, hogy hozzád érjek. 
Bocsáss meg azért, hogy megint neked írok. minden szavam igaz. Tudod, a gyerek és a részeg ember őszinte. Ebben a percben duplán is biztosítva vagyok a hitelességemet illetően 😀
De legalább már nem sírok. Ez is valami. Látod, még most is hozzád fordulok a bajban. Hogy miért, az számomra is megmagyarázhatatlan. 
Hűha, a 3. pohár után már sok betűt kihagyok, sokat kell javítani, hogy értelmezhető legyen az írásom. Dzsinül írok, mint Brigi barátnőm egyszer, de te lehet, hogy nem tudnád értelmezni. Jajj, miket beszélek, dehogynem tudnád. Hiszen egyek voltunk.  Milyen szépen hangzik: egyek…  
Emlékszel, amikor egy buliban végigtáncoltuk az éjszakát és nagyon sokat csókolóztunk? Aztán bementünk a sötét szobába…. De szép is volt…. Tudod mit szeretnék? Éjszakai busszal utazni veled, hazafelé és az öledben ülni. Csak nézni téged… nézni a gyönyörű szemedbe és kiolvasni belőle azt a forrón izzó csodálatos igét,  ami mindig ott volt benne, az első perctől kezdve….
Ofra énekli, hogy only you. Ez már kezd megint sok lenni nekem. Jobb ha lemegyek egy kicsit sétálni…. 

Jó éjt, Kedves!