Akkor, abban a pillanatban amikor megtörténik, az ember általában nincs tudatában annak, hogy éppen megfertőzi egy betegség. Én pontosan emlékszem a percre…
A lappangási idő elteltével lassan erősödnek a tünetek, érzem, hogy egyre gyengébb vagyok. Rossz közérzet, gyomortájéki fájdalom, szorongás,képzelgések… ezek a legjellemzőbbek.
De a legnehezebben elviselhető az állandóan fennálló, iszonyatos mértékű hiányérzet.
A gyógymód: türelem. Idővel enyhülnek a tünetek.
Létezik egy gyorsabb és sokkal hatékonyabb megoldás is, ami egy csapásra megszünteti ezt az állapotot és folyamatos adagolás esetén teljesen eltűnne a kór. De eme “csodaszer” használatára sajnos csak ritkán van lehetőség.
A szemedből sugárzó melegség, az érintésed, a hangod gyógyító ereje…. nagy szükségem lenne most rá. Csak érezni Téged, tudni hogy itt vagy, velem. Csodálatos érzés volt újra elveszni szeretetet sugárzó szemeidben, óriási élmény. De ez a betegség olyan alattomos, hogy becsapja az embert, mert először a mennyben érzi magát, hiszen szeretet kapni majdnem a legjobb dolog a vilagon. De utána pokoli kínokat kell átélni. Hiányzik minden ami Te voltál nekem.
Minden okkal történik, a miértek megválaszolása még várat magára. Amit tudok – és úgy látszik, ez nem változik : szeretlek.