Falevelek

A busz foltos ablakán át is észreveszem, hogy milyen gyönyörűek a színes, őszi falevelek az utcákon. De a házak szürkék és koszosak. Az aszfalt repedezett. A busz koszos. Az emberek rosszkedvűek, morózusak. Ha mindenki azt tehetné, amiben a legjobb, amit szívesen csinál, ha mindenki segíteni akarna, ha mind egy szebb világ megteremtésén fáradoznánk… Ha olyan lenne a világ, ahol mindenki azt tehetné amit szeret, azzal akivel szeretné…. az emberek örömmel dolgoznának, együtt építenék az életüket, a mindennapjaikat. A házakat a legjobb építészek terveznék, kőművesek építenék, lakberendezők bútoroznák a legügyesebb asztalosok, kézművesek munkáival. A művészek festenének képeket a falra, mindenkinek igénye szerint. A legnagyszerűbb kertészek csodaszép kerteket varázsolnának. A konyhaművészetekben leginkább jártasak készítenék az ételeket, a legelhivatottabb pedagógusok tanítanák a gyerekeket. A vezetni imádok lennének mások sofőrjei. A mérnökök modern gépeket terveznének. 
A gyógyítók mindenkit meggyógyítanának. Minden családnak kényelmes, meleg otthona lenne, a gyerekek a legáhítottabb játékokkal játszhatnának. A legfinomabb ételeket ennénk, kényelmesen élnénk és utaznánk. A munka öröm lenne minden ember számára. Nem lenne pénz, nem lenne szegénység, nem lenne irigység. Hiszen minden mindenkié volna. Az életünk nyugodt lenne és örömteli. Csak el kellene fogadnunk egymást. Hogy másoknak mások az igényi, ízlése, de ez nem baj. Ez így van jól. Milyen színes lenne akkor a világ! Milyen csodálatosan szép. Mint az őszi falevelek. Az összefirkált, repedezett falak előtt, a hibákkal teli burkolaton is csodálatosan szépek azok a sárga, barna, bordó színekben pompázó ezerarcú falevelek. Mert a természet nem hagyja magát. Akármit is tesz az ember a természet akkor is megmarad szépnek. Bárcsak mi, emberek is tudnánk olyan természetesen szépek  lenni. Bárcsak tudnánk…