Talán negyedik vagy ötödik 151-es lehet, ami elmegy. Még mindig esik. Fázom. Egyre jobban. Telnek a percek. Újabb emberek gyűlnek a megállóban. Mit gondolhatnak? Miért állok itt? Már tudom, hogy nem az számít, hogy ők mit gondolnak. Nekem arra kell figyelni, hogy én mit gondolok. Miért érzem azt, hogy szégyellnem kéne magam? Nem is szégyen amit érzek, sokkal inkább bosszúság, harag. Tehetetlen düh.
Tudom, hogy képes vagyok szembeállni velük és a szemükbe nézni. Talán ezt is Biusnak köszönhetem, meg a hülye kezeléseknek. De nem érdekelnek most azok az emberek ott a másik oldalon. Csak állok a falnak támaszkodva és agyalok. Elhatározom, hogy ha addig nem történik semmi, akkor a következő busszal elmegyek. Szól a zene a fülemen folyamatosan, de máshol járnak a gondolataim. Előveszem a telefont, újra tárcsázok. Két csörgés után hangposta. Kinyomott. Megint. Pár perc és itt a busz. Vacogok. Ha most hazamegyek, akkor kiírják ezt a napot szabadságnak. De akkor holnap nagy valószínűséggel jönnöm kell. Kontrollra kell vinnem Dávidot. Már Kálmival is megbeszéltem, hogy én intézem. Ha holnap sem jövök, akkor lehet, hogy ugrik az állásom. Talán megkönnyebbülés lenne. Jó lenne már váltani. Elegem van már ebből a helyből. A fülemben csengenek a kisfőnök pár nappal ezelőtti szavai: “ez megint Biankás húzás volt”. Vissza akarnak passzírozni abba a szarba amiben korábban voltam, de nem hagyom és ez nem tetszik nekik.
Jön a busz. Nem mozdulok. Félek. Tartok attól, hogy kirúgnak. Kell a holnapi nap. Két napot nem fognak szó nélkül hagyni. Ha elveszítem az állásomat, mit csinálok? Hogyan fizetem a számlákat? Nem tudok a fiúkkal lenni. Ezt nem akarom. Kell ez a munka. Amíg nem keresek egy másikat. Már majdnem 40 perce állok itt. Teljesen átfagytam. Rettenetesen bánt, hogy ezt teszik velem és én nem tehetek semmit. El kell tűrnöm. Muszáj észnél lennem, nem csinálhatok hülyeséget. Szeretnék valakivel beszélni. Kit hívhatnék? Kinek írhatnék? Ki az aki meghallgat? Ki az aki szívesen segít? Nincs válasz. Ez még jobban elkeserít.
Itt áll az épület előtt a felmatricázott corsa. Hármas kód. Ez csak még feszültebbé tesz. Végre nyílik a kapu. Csak maradjak higgadt.
Forró tea. Három réteg ruhában is órákig tart mire fel tudok melegedni egy kicsit…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: