mindegyhogy, csak nehogy sehogy..

Nézem a swinges videókat a youtubon. A lejátszási listádról. Ideültetlek az ölembe, átfogom a derekad és együtt nézzük a táncot. Aztán meghallgatjuk megint a Lordtól az Örökké című számot. Milyen más így hallgatni, hogy itt vagy velem. Soha többé nem akarlak elengedni. Megőrizlek, amíg csak élek.
Jó így. Itt veled. Magamhoz szorítalak. Nem bánod. Már sötétedik kint. Nem kapcsoltunk lámpát, csak a monitor fénye világít. Nézem az arcod. Gyönyörű vagy. Tudod, hogy figyellek. Mosolyogsz. Annyira szép vagy ilyenkor. Felém fordítod az arcod. Elrévedezünk egymás tekintetében. Jó, nagyon. Érzem, hogy megszépül megint az életem. Boldog vagyok. 
Nagyon finoman simogatom az arcod. Szemem lehunyom, lágyan végigvezetem kezem arcod vonásain, mintha csak meg akarnálak rajzolni. Szeretnélek megcsókolni. 
Nem szabad… Ez is egy szép szám. Én is szoktam hallgatni. Tudod hogy már közel vagyok. Egészen közel….
Csak a bolond remél. Bolond vagyok. Szerelemben, szavakban…. Hajt a tűz…
Együtt főzünk. Mosolyogva. Boldogan. Együtt fürdünk. Némán. Fürdetlek. Lassan, lágyan, hosszassan. Minden egyes négyzetcentiméterét érezni akarom a testednek.
Holnap együtt utazunk majd. Nem árulom el, hogy hová megyünk. Már nem engedlek el. Egyek vagyunk. Te és én. Újra MI. Szeretetben. Szerelemben.   

Szeretnelek látni mikor kinezek az ablakon. Szeretnem ha csorogne a telefonom es a te nevedet latnam rajta. Szeretnem a hangodat hallani. Szeretnem ha delutan itt várnál a kapuban. Szeretném ha együtt mennenk haza. Szeretnek melletted a foldon ulve zenét hallgatni.  Szeretnek veled beszelgetni miközben kint dohanyzol az erkélyen. Szeretnek a sötét konyhában megolelni es csak csendben elmerulni az illatodban. Szeretnelek simogatni. Szeretnek gyonyorkodni benned. Szeretnelek erezni. Szeretnelek a kozelembem tudni. Nagyon hianyzol.

A lavina elindult. Probalok ellenállni. Nagyon nehéz. Szeretnelek felhivni. Elmenni eled. Veled lenni. De nem tudom, hogy szabad -e. Várlak. Szeretlek.

Még sötét van, mikor indulok a munkába. Felnézek az ablakodra. Elképzelem,  ahogy ott alszol. Tudom milyen szép vagy akkor is. Emlékszem rá,  sokszor láttalak, hiszen mindig együtt aludtunk. Eljátszom a gondolattal,  milyen lenne mellőled felkelni.         Jó szorosan hozzadbújnék mégegyszer, hogy érezzem a tested melegét és a hajad illatát. Megsimogatnám az arcod, adnék egy puszit a homlokodra, ha felébrednél akkor az ajkadra is és egymásra mosolyognánk és odasúgnám, hogy “SZERETLEK”.

Minden napot így kezdenénk. 

Legyen szép a napod, Kedves!  (tovább…)

Egyetlen érintés… elakad a lélegzet, a másodperc töredéke alatt fut át az a semmihez sem hasonlítható kellemesen bizsergető érzés a testemen, ami kirepít a valóságból egy másik dimenzióba. Megszűnik az idő és a tér, hirtelen csak mi ketten vagyunk. Ott állunk az univerzum középpontjában. Csak téged látlak, érezlek, érzékellek. Ahogy finoman átölelsz, karod a derekamra fonódik,  ujjaink összekulcsolódnak. Egy más tudatállapotba kerülünk ahol nem számít az idő.  Mintha megállna. Abban a pillanatban megértem,  hogy nincs is jelentősége. Évek teltek el mióta ilyet éreztem utoljára,  mégis mintha csak tegnap történt volna. Annyira mélyen van bennem az élmény.  Annyira jó és annyira természetes.  A tökéletes pillanat.
Ha leírnám százszor a szót, ha a legszebb szavakat felhasználva próbálnám megfogalmazni, akkor sem tudnám kifejezni, érzékeltetni, hogy mennyire szeretlek.
Itt van bennem ez az érzés és ki akar törni mindenféle formában, szeretném rád zúdítani, átadni neked minden szeretetemet és szerelmemet, hogy te is érezd amit én, a világ legcsodálatosabb érzését, hogy szeretsz és szeretve vagy. Szeretnélek megfüröszteni ebben a boldog, mámoros létezésben. Szeretnélek szeretni. Szeretlek szeretni. Szeretlek. Kimondhatatlanul, leirhatatlanul, örökké.