Tudod, minden erőmmel azon vagyok, hogy kiverjelek a fejemből. De nem sikerül…
Ha tudnám, hogy ma dolgozol, akkor írnék neked. Annyira boldog lennék, ha 4kor mikor indulnék itt várnál a kapuban és megölelnénk egymást és együtt mennénk haza. Mesélnék neked az apukaról a buszmegállóban, aki olyan szeretettel ringatta kislányát, olyan szépen beszélt hozzá akár egy édesanya. A kicsinyke gyermek pedig hozzásimult a kis arcával és ölelte apukája nyakát. Nagyon szépek voltak. Azt is elmondanám, hogy mekkora örömmel töltött el, mikor Mari, ki anyám helyett anyám felhívott, hogy megkérdezze meddig dolgozok, mert hozna nekem palacsintát. Délután bevásárolnánk a fiúkkal, este pedig összebújva néznénk filmet. Öntöznénk egymás lelkét nagyon-nagyon sokáig…
Már semmit sem szeretnék, csak elfogadni és szeretni. Örülni annak ami van és élvezni a pillanatot. Veled és a gyerekekkel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: