Gondolatok és érzelmek

Már egy jó ideje vergődöm az ágyban, nem tudok elaludni. Küzdök. Magammal. Sorra jönnek a negatív gondolatok, friss emlékek. Sírok. De nem sokáig. Tudom, hogy minden csak az én fejemben történik. A gondolataim okozzák az érzelmeimet. Hiszen éjszaka van. Magam vagyok a szobában. Nincs itt más. Csak én magammal. Nem akarom rosszul érezni magam.

Vannak kérdéseim, amire nem tudom a válaszokat. Pedig szeretném ismerni a miérteket. De talán nem is fontosak a válaszok. Ha jobban belegondolok, rá kell jönnöm, hogy semmin sem változtatna, ha tudnám, hogy miért történnek úgy a dolgok,  ahogyan történnek. Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete. Ezt kell megérteni és megtanulni. Soha nem tudhatod mit hoz a holnap. Néha jót hoz, néha rosszat. Vannak olyan váratlanul bekövetkező események, fordulatok, aminek nem örülünk. Ilyenkor lehet, hogy kétségbe esünk, bosszankodunk, mérgesek vagy szomorúak leszünk, rossz érzések lesznek úrrá rajtunk. De érdemes sokáig őrlődni? Mire jó az? Kinek jó? Ha tudunk még változtatni a helyzeten, akkor fordítsuk a megoldásra az energiánkat. Ha pedig nincs befolyásunk az eseményekre, akkor jobb, ha minél előbb túltesszük magunkat rajta és elfogadjuk, hogy ez van. Egyszerűen nincs értelme annak, hogy megkeserítsük az életünket azzal, hogy elnyújtjuk a szenvedésünket. Az idő minden sebet begyógyít. Persze, ez így van. De én döntök arról, hogy mennyi időt hagyok magamnak arra, hogy rosszul érezzem magam. Puszta logika az egész. Józan ész kérdése. Egy egyszerű választás az egész: rosszul akarom magam érezni vagy jól? A döntés az én kezemben, illetve fejemben van. Jól hangzik, igaz, kedves Olvasó? Csakhogy van egy aprócska kis bökkenő ebben a rendszerben. Van még egy komponens, amit úgy hívunk, hogy érzelem. Az érzéseink annyira erősek tudnak lenni, hogy az észnek esélye sincs mégcsak gondolkozni sem azon, hogy mit kéne és lehetne tenni. Szépen elmerülünk az önsajnálat tengerében és mikor az ember fuldoklik és az életben maradásért küzd nincs esélye lehiggadni és kiutat találni ebből az állapotból. Ha már idáig jutottál nagyon nehéz fordítani a helyzeteden. A megoldást abban látom, hogy nem hagyjuk, hogy magukkal ragadjanak azok a fránya gondolatok. Elejébe kell menni a dolgoknak. Hogy is szólt az a bizonyos frázis: A GONDOLATAID OKOZZÁK AZ ÉRZELMEIDET. Tudom, hogy pillanatok alatt képes vagyok baromi rossz állapotba hozni magam néhány rossz gondolattal. Ha ez működik, márpedig működik, számos eset bizonyítja, akkor miért ne működhetne az ellenkezője is? Rossz gondolat-》rossz hangulat, jó gondolat -》jó hangulat. Ennyi. Fejben dől el. Az én fejemben. A gondolataim az enyémek. Az én fejemben születnek. Igaz, hogy a külső hatások következményeként keletkeznek, de hogy mit akarok belelátni egy adott szituációba, az csakis rajtam múlik. Valamiért a rosszat akarjuk erősíteni. Sokszor     olyan szövevényes elméleteket tudunk gyártani arról, hogy mi miért történik vagy éppen nem történik egy jelentéktelen kis esemény hatására, amitől aztán iszonyú rosszul tudjuk magunkat érezni. Aztán később, mikor már jó sokat szenvedtünk a fejünkből kipattant sztorink miatt, kiderül, hogy semmi köze nincs a valósághoz és a gyötrődésünk teljesen felesleges volt.  Biztosan veled is történt már ilyen,  igaz?

Tudom, hogy képes vagyok jóra fordítani a rossz gondolatokat. Sőt, felül tudom írni azt a rossz beidegződést ami eleve negatív gondolatokat gyárt. Hiszen ha már úgy is én találom ki a történetet a szituáció megmagyarázására, akkor miért ne legyen belőle vidám mese, szomorú dráma helyett? A jót akarom látni és erősíteni mindenben. A rossznak nem engedek teret. Elhatározom. Észben tartom és gyakorlom. Hülyének fognak nézni. De mit számít? Én boldog leszek. 🙂 Ez a terv.

Köszi, boszi! Látod, megint segítettél!  ; )