Szeretnék veled beszélgetni. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lenne, ha itt lennél. Azt szeretném, ha mindent meg tudnánk beszélni. Még olyan kicsi voltam, amikor elmentél, nem emlékszem, hogy beszélgettünk -e és ha igen, akkor miről. Tudod, anyuval nem tudok beszélgetni, nem értjük meg egymást. Akkora a keserűség benne és én nem tudom, hogy miért. Ellenséges, irigy és mindenben a rosszat akarja látni. Közben meg azt is érzem, hogy nagyon bizonytalan. Pár hete láttalak titeket fiatalon, még a születésem előtt. Te is ott voltál, de anyut jobban éreztem. Van egy barátnőm, Bius, már sok-sok évvel ezelőtt is kapcsolatban voltam vele, igaz akkor még csak közvetett módon. Egy éve megint összehozott minket az élet, most már személyesen is megismerhettük egymást. Az ő segítségével elkezdtem változni. Soha nem akartam olyan lenni, mint anyu. Sem mint ember, sem mint anya. Most talán képes is vagyok tenni ezért. Nem tudom, hogy miért, de eddig valahogy nem alakultak jól a kapcsolataim. Olyan szeretnék lenni, mint Te. Mindenkinek segítettél, mindenki számíthatott rád. Mindent meg tudtál oldani. Erős voltál és szeretetreméltó. Téged mindenki szeretett. Én is nagyon szerettelek. Sajnálom, hogy nem tudtunk elbúcsúzni rendesen, de nem tudtam akkor, hogy ilyen sokáig nem fogunk találkozni. De nem is erről szeretnék most beszélni. Ha itt lennél, mesélnék neked az életemről. A gyerekekről, az unokáidról. Sajnálom hogy soha nem volt nagypapájuk. Tudom, hogy Te a hátadon lovagoltatnád őket. Sokat játszanátok. Ha itt lennél akkor anyu is más lenne. Minden más lenne. De ne aggódj, boldogulunk. Kriszti is jól van. Nagyon örülök, hogy van egy testvérem. Köszönöm nektek, hogy megadtátok ezt nekünk. Tudom, hogy kiskorunkban sokat marakodtunk, de azért sokat játszottunk is együtt. Most pedig mindig ott vagyunk egymásnak.
Tudod, mióta nem vagy velünk már nem jár össze a család úgy, mint régen. A kötelékek meglazultak, vagy elszakadtak. Mindenki éli a maga életét. Pedig nem kéne így lennie. Most valahogy mindenki egyedül akar boldogulni. Szeretném érezni a valahová tartozás érzését, de nem tudom. Az én családom is szétszakadt. Tudod, volt egy nagy szerelem az életemben. Szeretnék beszélni neked róla. Hogy milyen jó volt és mennyire szerettük egymást Hajnival. Hogy még soha senki nem szeretett úgy engem, mint ő. Olyan szerelem volt, amiről azt hisszük, hogy csak a filmekben létezik. De velünk megtörtént! Igazából. De elrontottam. Nagyobb volt a félelem bennem és a megfelelni vágyás. Szeretném, ha meghallgatnál és elmondanád, hogy mit gondolsz.
Szeretném, ha mindent elmesélhetnék neked. Bius a múltkor az apukájával metrózott és elképzeltem milyen lenne, ha a helyében lehetnék. Tudod hogy van ez, ami természetes és megadatik azt nem becsüljük. Csak amikor már nincs, akkor érezzük mekkora jelentősége volt.
Szeretnék veled zenét hallgatni. Nem Boney M- et, meg ilyesmit, hanem új zenéket, ami most divatos. Tudom, hogy lenne olyan ami tetszene neked is. Sokféle zenét hallgattunk régen.
Milyen sokat játszottatok velünk, emlékszel? Ilyen szülő szeretnék lenni én is.
Szerettem volna átmenni anyuhoz tegnapelőtt, hogy megnézzük együtt a régi, családi fotókat. De nem akarta. Azt mondta:”ne gyertek”. Tudod, mióta Bius utaztatott, hiányzik anyu. Talán szeretném bepótolni mindazt, ami kimaradt az életemből. A pszichológus azt mondja, hogy érzelmileg kisgyerek szintjén ragadtam. Anyai szeretetre vágyom. Te megöleltél, mikor gyerek voltam. Így emlékszem. Fel is vettél. Anyu nem akart hozzám érni. Szeretném, ha beszélnél nekem arról, hogy hogyan viszonyult anyu hozzám, mikor kicsi voltam. Talán akkor helyére kerülnének a dolgok. Az jutott most eszembe, hogy anyu bántott téged. Sokszor. Szavakkal. Szidott. Sajnálom, hogy nem védtelek meg. Csak hallgattam. Ő volt a főnök, egyikünk sem mert szembeszállni vele. Györgyi (a pszichológus) azt mondja, hogy Ábi mögé bújok. Ábel úgy érzi. Ez nekem rosszul esik. Ha ezt mondja biztosan így van, de nem akarom hogy ez legyen. Nekem kell megvédenem őt. Én vagyok az anyja.
Tudod, most húsvét hétfő délután van és a fiúk még nem jöttek el, hogy meglocsoljanak. De biztosan jönnek majd, később. Remélem, hogy minden rendben van velük. Megint ez az aggódás. Ugye minden rendben van? Ha itt lennél, megengednéd, hogy megöleljelek, apu?
Az utazásomat még senkinek sem tudtam elmesélni. Jó volt utazni. Olyan nyugodt voltam utána. Látszólag talán nem változott semmi. De mikor valami történik, amit érintettünk akkor és kimondtam, hogy visszavonom a döntésemet, amit régen hoztam, az ilyenkor mindig bevillan. Elgondolkodtat és sokszor felülértékelem az eredeti hozzáállásomat, gondolatomat.
Bius nagyon sokat segít nekem. De nem tudom neki meghálálni. Tudod, ő nem az az érzelgős típus, inkább tartózkodó. De én így szeretem őt. Vele tudok beszélgetni. Ő az aki tud segíteni. Nagyon sokat akar adni és ad is, de nem fogad el semmit. Nem tudom, hogy hálálhatnám meg neki mindazt, amit tőle kaptam. Sokszor olyan bölcs, de néha összevissza beszél és nem tudok eligazodni rajta. De majd rendezzük a dolgainkat. Megoldjuk.
Most lakást fogok venni. Jó lenne, ha ott lennél velem, mikor az ezzel kapcsolatos ügyeket intézem. Biztonságot jelentene számomra, hogy nem vagyok egyedül. Anyu még tanúnak sem akar eljönni. De nem haragszom rá, már megbocsátottam neki, tudod, az utazáson történt ez is…
Most felolvasom neked hangosan is amit írtam, aztán mennem kell.
Jó volt a közeledben lenni, itt ülni melletted. Tudod, az írás a táblán semmit sem kopott az évek során, még mindig gyönyörű aranyszínűek a betűk…
Köszönöm, hogy meghallgattál. Talán többször kéne kijönnöm ide, hogy beszélgessünk. Jó lenne…
Szia, apu.
Kommentek