Sosem láttam még akkora gesztenyetortát, amit anyukád készített a szülinapodra 6 évvel ezelőtt. Ott ültünk a nagy konyhában egymás mellett és ettük a finom süteményt. Szép emlék.
Kívánom, hogy az idei születésnapod is legyen nagyon boldog és olyan ajándékot kapj a szeretteidtől amire igazán vágysz!
Azt hiszem valahol menet közben elhagytam a pozitív előjelemet. Olyan aprócska volt még, éppen hogy csak ki lehetett venni, hogy a nagy mínuszomnak kezd középen kis nyúlványa nőni…
“Szeresd magad!” A csapból is ez folyik mostanában. De mégis hogyan?
Ha körülnézek ebben a szobában, egy csomó emléket látok. Tárgyakat, kis ajándékokat amelyek valakire emlékeztetnek. Itt van Dávid anyák napi ajándéka, de ő nincs itt. Ábi világító köve, de ő nincs itt. A kis maci és a plüsstigris az ágyban, amit Gabitól kaptam. Befulladt a barátkozásunk.
A kék öngyújtó a táskámban, Hajnitól. Ő egy másik nővel él és még csak nem is integet, ha lát… Aztán itt van Uki, a hálótársam, Bius festett kövei, a könyve, a négylevelű lóhere laminálva, az álomfogók amit együtt csináltunk, a fareluxaharangból készült angyalka, a pulcsi amit tőle kaptam. És a telefon mellettem, amire nem akar megérkezni a várva várt üzenet, hogy jó éjszakát kívánjon nekem, ahogy minden este szokott. Eddig biztos voltam benne, mindig tudtam hogy el fog köszönni, akármi is legyen, akárkivel és akárhol is van, mindig gondol rám és elköszön. Ez jó érzéssel töltött el. De most nem teszi…
Azt mondja túl nagyok az elvárásaim. Hol a határ, kedves? Már semmi sem fér bele? Brigi azt mondja, túl sokat vagyunk együtt. Talán már az is zavar, hogy így hívlak. Kedves azt jelenti: kedves a szívemnek. Ez egy szép megszólítás. Mert szeretlek. Olyan, mint Briginek a Brigilány.
Szóval az elvárások, meg az együtt töltött idő…. Nem tudom mit csinálok rosszul.
Abbahagytam az írást. Két óra telt el azóta. Valami történt….
Kedves boszikám, talán használtad a varázserődet? Tudod, azt amiről nem beszélhetsz…;)
Beszélgettem Gabival a kapcsolatunkról. Újra tisztáztunk pár dolgot.
Gondolkoztam a nap fénypontján… az volt, mikor hazafelé jövet felhívtam Dávidomat és beszéltem vele pár percet.
Kaptam két emailt tőled és jött két rövidke szó is a telefonomra: “Jó éjt!” 😉
