Az önfegyelem komponensei: a kielégülés késleltetése, a felelősség vállalása, az igazsághoz való ragaszkodás és az egyensúlyozás.
Van még mit tanulnom. Az utolsó lecke talán az volt, hogy megtanultam, nem csak a tetteimért, hanem a gondolataimért is vállalnom kell a felelősséget. Saját magam előtt. A tetteimmel leginkább másokat tudok bántani, megbántani, de a gondolataimmal csak saját magamat. A rossz hangulatomért csakis én vagyok a felelős, senki más. Nem okolhatok mást a rossz kedvem miatt. Soha. Hiszen az csak rajtam múlik. Az én döntésem, hogy mit hogyan élek meg. Mégiscsak igaz a frázis, hogy minden fejben dől el? 😉
Találtam egy zacskó franciadrazsét. Dávidomtól kaptam névnapomra. Kényszeres édességzabáló lettem. Pótcselekvés. Hogy rágcsáljak valamit.
Lakásokat nézegettem délután és olyan álmosság tört rám, hogy azon vettem észre magam, ülve szunyókálok a monitor előtt. Leheveredtem egy kicsit az ágyra. Hason feküdtem. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha most itt lennél és mellém ülnél és simogatnád a hátam. Hullámvölgyben vagyok. Napok óta egyedül. Ezt rosszul viselem. Biushoz átmegyek, de ott se sokkal jobb. Talán királylány miatt igen. Ő legalább hozzámbújik. De Bia távol van. Nem olyan, mint régebben volt. Így, hogy ott van mellettem talán még jobban hiányzik. Csak ülök mellette és sírok. Csak belül, hogy ne lássa. Annyira hiányzik. Hiányzik a közvetlensége. Ő volt az utolsó, akitől kaptam ilyesmit. Érintést és simogatást. Talán azért olyan nehéz….
Ezt a dalt hallgatom. Tőled ismerem. Ezt is neked köszönhetem. Szeretem ezt a számot.
Bius most köszönt el. Egész nap csetelünk. Persze nem folyamatosan, csak időnként irogatunk egymásnak. Két órája volt az utolsó interakció. Most írt, hogy megy aludni. Eszébe jutottam. Ez jól esik.
Pár napja játszóházban voltunk, tudod a kackacban. Ott ültünk egymással szemben és órákon át beszélgettünk. Nézett a gyönyörű kék szemeivel a szemembe és figyelt, hallgatott és reagált. Aztán másnap, mikor náluk voltam akkor is ugyanúgy figyelt rám. Ebben is olyan mint Te, a szemembe néz. Szeretek vele így beszélgetni. Amikor csak beszélgetünk és nincs semmi más. Csak egymásra figyelünk.
Brigivel is sokat beszélgettem az elmúlt 2 hétben. Rávilágított egy fontos dologra, amiben eddig rosszul gondolkodtam. Azt éreztem, hogy nem vagyok elég fontos Biusnak. Mert én talán annyira akartam fontos lenni, mint egy társ. Azok a fránya elvárások… De mi barátok vagyunk. Barátként pedig elég fontos vagyok a számára. Ezt be kell hogy lássam. Köszönöm, Brigilány. Sokat segítettél.
Újévi fogadalom…
Nem akarok ígérni senkinek semmit. De minden erőmmel azon leszek, hogy egyre inkább el tudjam fogadni magamat, a helyzetemet, az életemet. Szeretnék lelkileg fejlődni, megtalálni a belső békémet. Törekszem a félelmek és elvárások nélküli életre.
Remélem, hogy egyszer, ha eljön az ideje jó társa tudok lenni valakinek, egy gyönyörű nőnek, akivel aztán együtt szárnyalhatunk tovább. Legyen békés, nyugodt, sikeres évetek kedves barátaim! Szeretlek Titeket!
Téged pedig kedves csókollak, ölellek és kívánom, hogy találd meg a boldogságot! Szeretlek.
Kommentek