A ma esti csetelés közben beugrott, hogy volt a szombati koncerten egy olyan klip, ahol a csillagos eget mutatták, aztán hulló csillagokat. Az első csillagnál Te jutottál eszembe Bius. Hogy milyen helyzetben vagy most. Kívántam. Azt kértem, hogy találd meg a boldogságodat, mihamarabb. Még 2-3 csillaggal megerősítettem a kívánságomat. 🙂 Az égiek meg fognak hallgatni és segíteni fognak. Mert tudod, ha nagyon akarsz valamit, akkor a világegyetem összefog hogy sikerüljön megvalósítani. Csak akarjuk, nagyon…
“Az, akit keresel, az, aki keres.”
2014. dec. 6. délután. Sötét és csend. Mindenkit mellbevág a semmiből óriási hangerővel megszólaló dobverés. A fiúk megijednek. Váratlanul éri őket. Életük első komolyabb koncertjén vagyunk… rögtön mélyvíz: Havasi Symphonic Aréna Show. Pár méterre tőlünk haladnak el a dobosok. A zenét jól ismerik, de ez most más, sok a látnivaló és élőben történik minden. Az ölemben ülnek, hogy jobban lássanak. Átjárja a testünket a zene. Új tételek is elhangzanak, amikor nincs zenekar, nincs kórus, nincs kíséret. Csak egy szál zongora szól. Kellemes, lágy dallamok. Behunyt szemmel hallgatom, érzem a fiúk súlyát a lábamon, csak mi vagyunk és a zene. Mintha nem tizenkétezer főt számláló embertömegben ülnénk.. csak mi vagyunk hárman. A semmi közepén. Csak mi és a zene.
Talán Te is itt ülsz valahol. Talán Te is azt érzed, amit én. Nyugalmat és elégedettséget. Itt akartam lenni, hát itt vagyok. A gyerekekkel. Egy olyan közegben, ahol hozzám hasonló emberek ülnek, hiszen ők is ugyanazért jöttek, amiért én.
Amikor a munkahelyen a kék-sárga ruhában átmegyek az udvaron, vagy az üzleten, akkor is érzem ezt, a valahová tartozás jóleső érzését. Nem sok helyre és nem sok emberhez tartozom, talán azért is olyan fontos ez nekem.
Sokat beszélgetek mostanában a barátaimmal. Meg olyan emberekkel is akik nem állnak hozzám közel. Sokat lehet tanulni másoktól. Rávilágítanak olyan dolgokra, amiket én nem veszek, vagy nem akarok észrevenni. Észreveszem bennük a saját hibáimat, szembesülök a hiányosságaimmal és át tudom gondolni, értékelni azokat.
Bius kíméletlenül kirángat a vízből, ha süllyedni készülök, egy percet nem hagy nekem az önsajnálatra, körítés és finomkodás nélkül az arcomba mondja az igazságot. Hogy hol rontom el és mit kéne tennem. Igazi kos, kemény és erős, megállíthatatlanul halad előre. Nem omlik össze sosem, talán néha egy percre megszédül, de gyorsan megrázza magát és folytatja az útját. Kemény velem is, de úgy néz ki hatásos a módszere. Persze azért nem bánnám ha néha kicsit babusgatna is és némi együttérzést tanúsítana.
Gabi a tökéletes tükör, hogy milyen vagyok, vagy voltam. Idegesítően hasonlít hozzám. Nem könnyű folyamatosan szembetalálkozni a hibákkal, amiket elkövetek, elkövettem. Sok feladatot ad, van átgondolnivalóm bőven mellette.
Brigilány kedvesen őszinte. Megértő és türelmes. Szán rá időt, hogy elmagyarázza, mi az amiben talán rosszul gondolkodok és miért. Finoman próbál a jó irányba terelgetni.
Nagyon sokat segítenek nekem mindhárman. Hálás vagyok Nektek ezért, kedves barátaim.
Próálom elfogadni a helyzetet, hogy Te nem vagy az életem része. De állandóan kísért az emléked. Hiába telnek a hetek, hónapok, évek, nem tudlak kiverni a fejemből. Talán egy új szerelem kell ahhoz, hogy ez sikerüljön. De én még mindig szeretném azt hinni, hogy a mi történetünk nem ért még véget. Csak most nem annak van itt az ideje, hogy együtt legyünk. Tudod, mindig hallgatok zenét biciklizés közben és már kétszer is előfordult, hogy amikor megálltam a házad előtt éppen a Stay című dal kezdődött. Már nem mondhatom, hogy véletlen, mert már nem hiszek én sem a véletlenekben. Mindennek oka van és minden okkal történik. Csak sokszor nem tudjuk a miérteket. Nemrég olvastam egy megosztást a facebookon, így szólt:
“The two most important days in your life are the day you are born and the day you find out why.”
Talán most az a feladatom, hogy a megtaláljam a miértet. Hogy megéljem azt a napot. Talán akkor majd könnyebb lesz.
De most nagyon nehéz. A magányt rosszul viselem. Ebből is látszik, hogy van még mit tanulnom. Mástól várom a boldogságomat. Azt gondolom, hogy kell valaki ahhoz, hogy jól érezzem magam. Igen, igazad volt ebben is Bius. Csak tudod, nem elég az elméletet tudni… Tudom, hogy tudod, boszikám 🙂
Elfoglalom magam. Nem vagyok depressziós úgy érzem. De van a mi hiányzik és amit nem tudok magamnak megadni. Az érintést, az ölelést, a simogatást. Nehéz ezen vágyaimon túllépni. Szükségem van ezekre a dolgokra is és ki vagyok éhezve rájuk, nagyon. A kezedet fogni, az arcodat simogatni, összebújva aludni…ezek hiányoznak. Hiába próbálok higgadt maradni és türelmes, néha azt érzem, hogy akarom, hogy itt legyél velem és szólj hozzám és megérints. Mert csak Te vagy az, akitől ezt mindig megkaptam és soha nem érezted azt, hogy már nem akarnád megadni. Biztos lehettem benned és most már tudom, hogy ez milyen sokat jelent.
Szeretnélek szeretni. Újra. Mindig. Örökké.
