mindegyhogy, csak nehogy sehogy..

Ez a nap más, mint a többi, Te is jól tudod….
Emlékezzünk a régi szép időkre!
Ezeket a hozzaászólásokat 7 héttel az megismerkedésünk után, 2009.01.06-án írtuk…

“Sziasztok!

Lányok, fel a fejjel!

Két hónapja, amikor olvastam, hogy valaki a fórumon talált rá  a barátnőjére, hihetetlen volt. Most már elhiszem, itt találtam meg Őt. Igaz, hogy nagyon friss még köztünk minden, de azt érzem, lehet, hogy  ő a nagy Ő.
Nem volt könnyű, sok volt a kétely kettőnkkel kapcsolatban, főleg az ő részéről. Tudjátok, két gyerek, férj, így nem könnyű. De mostmár velem van, azaz én vagyok velük Együtt. És nagyon jó
Mindig is reméltem, hogy vannak csodák. Mostmár tudom, hogy vannak. De ezért tenni kell és döntéseket hozni, nehéz, néha fájdalmas döntéseket. De higyjétek el, megéri!

Úgyhogy ne adjátok fel! Az élet szép!

H ”

“Sziasztok!Nov. 18-án írtam a topikra, nem tudom emlékeztek e rám. Azóta eltelt 7 hét. Most együtt élek egy nővel,és nem tudom elmondani, hogy mit érzek. Ennyire még soha nem szerettem senkit, egyszerűen imádom Őt, úgy ahogy van, minden pillanatban érezni akarom, ha nem érinthetem meg hiányzik. Ez több, mint szerelem. Összetartozunk, egyek vagyunk. Nem lehet szavakba önteni, amit érzek iránta. 1 hét után szerelmes voltam. 3 hét után itt volt velem másfél hetet, 6 hét után összeköltöztünk. A gyerekek is velünk laknak természetesen. Felelőtlenség? Túl gyors a tempó? Elment az eszem?Igen, minden megváltozott. Már nem a férjemmel élek, nem vagyok magányos, és szeretek egy olyan lányt, aki úgy szeret engem, ahogy én szeretném, ahogy nekem jó. És ez mindennél többet jelent, mindennél fontosabb. MINDENT megkapok tőle, amiről eddig csak álmodhattam. A gyerekek jól vannak, szeretik őt, és igen, megbeszéltük velük, hogy ezután másképp lesz. Nem tudhatjuk meddig tart, de nem is számít, mert most mindennél jobb, minden jó, és remélem hogy ez nagyon sokáig így is marad.Mertem lépni, kockáztattam és ha holnap vége lenne, akkor is megérte, mert még soha nem kaptam ennyi szeretetet, odafigyelést és törődést senkitől. Csak ennyit akartam Nektek elmondani. ”

Szeretlek, Kedves!

Ha egyszer véget ér a káosz, akkor vissza kell mennünk és újra szétnézni.  Meg kell kérdezni magunktól: össze lehet e rakni ezt a testet újra? Ha jól végeztük a munkánkat, akkor igen. Elállítjuk a vérzést, összeöltjük a sebeket. Újra egységessé tesszük a testet.
Értem, hogy miért csináljuk. Hogy erősebbek, hogy jobbak legyünk. Tudom, hogy messzebbre kell még mennünk. Talán ahelyett, hogy olyan nagyon szeretnélek, egy ideig magamat kéne szeretnem. Magamat kéne szeretnem, neked pedig magadat.

Ezt üzente nekem az a Hajni, akitől szivecskés öngyújtót kaptam. Aki velem töltötte azt az estét. Aki beszélni akart velem. Akivel a gyerekvállalásról beszéltünk. Meg közös autóról. A jövőröl. Aki 4 napig elérhető volt és beszéltünk és találkoztunk. Akinek szivet vittem falevélből és mosolyogva elfogadta.
Egy séta volt a múltban.

Mindegy, milyen keményen próbálkozunk, rá kell jönnünk, hogy néhány dolog egyszerűen helyrehozhatatlan.

Ezt a másik Hajni üzente. Aki nem szeret. Aki feladta. Aki már nem akar harcolni azért, amire vágyik. Ami az álma. Aki már nem akar létezni a számomra.

A 24 órás kérdéseddel kapcsolatban azt hiszem félreértettelek. Én a pozitív Hajninak válaszoltam. Annak, aki létezik a számomra.
De azt a kérdést már nem ő tette fel, hanem Te. A másik Hajni. Az új Hajni. Csak tudatni akartad velem, hogy semmi közöd nincs már hozzám, igaz?

A gyenge pillanatod 4 napig tartott. Hosszú séta volt. Túl hosszú ahhoz, hogy el tudjam hitetni magammal, hogy csak képzeltem az egészet. Most megint hetekig, hónapokig tartó hallgatás következik. Tudom jól. Én mégis a pillanatnyi boldogságba akarok kapaszkodni. És várni a következő pillanatot.
Azt akarod, hogy elengedjelek? Tudod, akárhányszor teszed ezt meg velem, hogy felbukkansz aztán megint eltűnsz, nem visz tőled távolabb. Még mindig szeretlek. Még mindig bennem élsz. Lehet, hogy csak álomkép vagy, de az én számomra valóságos.

Láttalak Téged, láttalak szépnek.
Láttam magunkat, ahogy nevetünk.

Az 1 napot nem én szeretném kapni tőled, hanem Te kapnád tőlem. Te kaphatod, magadnak. Ez egy lehetőség. Te döntöd el, hogy élsz vele, vagy nem. Neked nem kell adni semmit. Szeretve akarsz lenni. Megkaphatod.
Szereteted adni úgy is lehet, hogy nincs viszonozva. Nem számít, Te mit érzel. Elég ha én érzem. A csoki akkor is finom amikor eszed, ha nem kedveled az embert, aki készítette.
Én szeretlek akkor is, ha nem beszélünk. Nem tudlak nem szeretni. Csak ilyenkor jobban hiányzol. Nincs eszeveszett száguldás az éjszakában, heves szívdobogással, széles vigyorral a képemen, mint amikor tőled mentem haza a múltkor. Nincs boldogság. Csak hiányérzet van és bizonytalanság. De ettől csak erősebb leszek és ezért hálás vagyok neked. Bárcsak én is segíthetnék neked valahogy. Hogy könnyebb legyen az életed, hogy jól érezd magad.
Mindenképpen el kell hogy engedjelek. Nem kellek neked. Nem ismersz. Nem ismerjük egymást. A 2 évvel ezelőtti énemet ismered és én is azt a Hajnit ismerem. Ha az utunk valahol összeér, akkor egymásra találunk majd megint. Ha pedig nem, akkor hiába erőlködök. Ezt el kell fogadnom. Sorsunk nálunk nagyobb hatalmak kezében van. Az út adott. De hogy hogyan megyünk végig rajta, abba talán van beleszólásunk. Így van, kis boszim?

Szomorú arccal nézte az ég is,
Ahogy indultunk másfelé.
Mástól remélve valami többet,
Mert több kell mindig, valamiért.
Az én álmom megtalálni azt az embert, aki hozzám tartozik.
Még keresem az álmomat…