Shiatsu

Félhomály, gyertyafény fogad, mikor belépek az ajtón abba a lakásba, ahol az utóbbi időben már több időt töltök, mint otthon.  “Nem kéne itt lenned!”, ezt a mondatot ismételgeti egy hang a fejemben. Negatív vagyok, depressziós, elvonási tünetektől szenvedek. Tudom, hogy ettől csak rosszabb lesz, de nem tudok és nem akarok nemet mondani.
Kicsit később finom takarón fekszem a földön. Csend van. A hátamon érzem a kezed. Sokkal melegebb, mint máskor. A Te mindig hideg kezed most szinte forró. Nagyon jó érzés. Úgy tűnhet, nem történik semmi. Hiszen csak fekszem és a kezed mozdulatlanul nyugszik a derekamon. De valami van a levegőben. Más ez a helyzet, mint eddig volt veled. Más vagy Te is.
Nem is tudom mi lenne a megfelelő szó arra, amit érzek, talán hogy megnyugtató az, ami történik. Arra számítottam, hogy rögtön elkezded masszírozni a vállamat, hátamat. De jó ez a nyugalom. A kezed melege. A csend. Telnek a másodpercek és úgy érzem, hogy már túl jó ahhoz, hogy el tudjam viselni, kitörni készül belőlem a feszültég, amit egész nap magamban tartogatok. Sírni fogok és Te nem fogod érteni, hogy miért. Dehogynem! Hát persze, hogy tudnád és értenéd.
De nem kerül erre sor, mert már mást csinálsz és ez elég, hogy visszarántson engem az összeomlás széléről.
Nagyon élvezem az egészet, bár azért nem tudom elengedni magam teljesen, mert feszélyez a helyzet, ez életem első masszázsa és nem vagyok hozzászokva, hogy velem foglalkozzanak. Ilyen szinten és ennyi ideig. Új ez a helyzet a számomra. De mégis jó, mert Te vagy itt velem. Máshoz nem lett volna bátorságom elmenni. De téged ismerlek, szeretlek és bízom benned.
Időnként beszélgetünk, nevetünk is. De vannak percek amikor csak némán élvezem azt a csodát, ami velem történik általad. A Te kezeid által. Az én őrült, bolondos barátnőm ilyet is tud. Ilyen is tudsz lenni. Ezt az oldaladat még nem ismertem.
Végig nagyon jó volt, amit csináltál, olyan finomak a kezeid. Annyira szépen tudtál hozzámérni. A legjobb pillanat az volt számomra, amikor a vége felé mögöttem térdeltél és oldalra fordítottad a fejemet, és éreztem az arcomon a forró kezedet. Jó volt így feküdni pár másodpercig a meleg kezedben, mintha kisbaba lennék. Ilyenben felnőttként az embernek szinte sosincs része.
Köszönöm neked, hogy itt lehettem és átélhettem ezt. Jó érzéssel gondolok vissza erre a másfél órára. Köszönöm, hogy segítettél. Köszönöm, hogy barátom vagy jóban rosszban. Köszönöm, hogy határozott voltál. Köszönöm, hogy meg akartál tanulni és meg is tanultál velem bánni. Köszönöm, hogy foglalkoztál velem. Köszönöm, hogy erőt és energiát adtál. Köszönöm a szeretet és a törődést amit ezen a délutánon kaptam.  Szeretlek, drága Bius.