Edda

16 évesen voltam utoljára Edda koncerten. Akkoriban Viki barátnőmmel jártunk, kettesben. Jó volt abban a közegben lenni, a sok fekete-sárga rocker között, mert kicsit úgy érezhettük, hogy közéjük tartozunk. Álltunk egymás mellett, hallgattuk és énekeltük a dalokat. Szép volt, jó volt.

2014.10.18. este 9 körül jár az idő. A 47-es villamoson utazunk. Megalapoztuk a hangulatot egy kevés vodka-naranccsal. Chipset eszel a számból. Kicsit szédülök. De jól érzem magam. Sokat nevetünk. Jó, hogy itt van velünk Gabi. Ettől csak még izgalmasabb…
Barba Negra, sok ember, előzenekar, Scorpions számokat játszanak. Elmegyünk mosdóba, együtt, hárman, egymás kezét fogva.
Ölelkezünk, olyan más vagy. Talán én is. A szád egész közel az enyémhez, szinte érzem a lehelleted… A pia, a zene, a légkör..forró a hangulat. Vagy csak én érzem így??
Végre jön az Edda. Énekelünk. Mit énekelünk? Üvöltünk! Tombolunk. Táncolunk. Ölelkezünk. Sok az új szám, nem ismerjük, nem tudjuk a szöveget, de nem gond, Te arra is tombolsz. Csak nézünk egymásra és nevetünk. Sokat és nagyon. Tudjuk, hogy miért, pedig nem beszélünk semmit. Nem kell. Egymásra vagyunk hangolódva már egy ideje. Mikor olyan dal jön, amit nem ismersz ordítom a füledbe. Csak mosolyogsz és hallgatod. Énekelek és táncolok. Úristen, ilyen még sosem volt. Nem tudom, mi történik velem, de nem is számít, azt hiszem, éppen megszületek. 39 évesen, életem első, igazi bulizása. Te kellettél hozzá. A Te energiád, a Te őrültséged, a Te lényed. Imádlak.
Dübörgő zene, tömeg, rengeteg ölelés, tánc, összeborulás, simogatás, a bőröd illata, izzadság, forróság, vágyak, álomszerű az egész, nem akarom, hogy véget érjen. Tartson örökké ez az este. Akarom még a zenét, akarlak még érezni, akarom, hogy ne legyen semmi más, csak az itt és most, csak mi és az zene. Nem akarok kikerülni a révületből.
Gabi mögöttünk áll, megöleljük őt is, megsimogatjuk az arcát. Kedves srác. Jó haver. Jó, hogy itt van ő is. Kap egy kis törődést, egy kis figyelmet, de tudod, hogy nekem Te vagy a lényeg. Az én kis barinőm 🙂 Hogy is mondta Hajnim, barátnő extrákkal! Hát most részesülök az extrákból is. Imádlak.
Kétségeim voltak, hogy jó ötlet -e eljönni és tényleg akarom -e, de már tudom, hogy mekkora hiba lett volna kihagyni ezt a bulit.
Gyalog megyünk hazafelé egy jódarabig. Rajzfilmdalokat énekelünk hárman az utcán. Egy idő után már csak ketten vagyunk. Sétálunk az Üllőin kézenfogva. Megnyugtató érezni Téged. Valamiért úgy érzem ebben a pillanatban, hogy minden rendben van.
Felszállunk az éjszakai járatra. Az öledbe ülök. Átfogod a derekam, hozzád bújok, olyan természetes ez a helyzet, mintha mindig így lennénk, pedig nem. Ez egy különös éjszaka. Hogy stílszerű legyek, “ma minden más”. 😉 Együtt megyünk haza, együtt alszunk, összebújva.
Vasárnap reggel együtt ébredünk. Az éjszakának vége. Az álom véget ért. Megy minden tovább, úgy ahogy addig volt. Együtt reggelizünk, mint szoktunk. Aztán bejössz hozzám a kisszobába, amíg pakolok. Odafekszel az ágyra és beszélgetünk. Velem vagy. Nem telefonálsz, nem írsz. Rám figyelsz, velem beszélsz. Nagyon jó ez nekem. Valamit áthoztunk az éjszaka varázsából?
Újabb kapuk nyíltak meg ezen a szombat éjszakán. Még közelebb érezlek, ha ez még lehetséges egyáltalán. 17 éves korom óta nem volt barátom. Aztán jöttél Te 5 hónappal ezelőtt, Te őrült lány, finoman beszivárogtál az életembe és valahogy összekapcsolódtunk.
Napról-napra jobban szeretlek.
Köszönöm neked ezt a szép napot, hogy megmutattad, hogyan legyek önmagam. Köszönöm, hogy beleviszel engem az őrültségeidbe, hogy megosztod velem az életedet, hogy megoszthatom veled az életemet, hogy együtt sírunk és együtt nevetünk.
Köszönöm a barátságodat. Köszönöm, hogy szerethetlek.

Már este van. Hosszú volt a nap. Kerékpározok hazafelé a fiúktól. Megállok egy ház előtt, felnézek egy erkélyre, hátha meglátok ott valakit, valakit aki fontos nekem. Megígértem, hogy integetni fogok vasárnap este. Hát itt vagyok. Várok, ki fog jönni. Teszek egy kört a biciklivel, nem tudom, hogy miért, de ez be szokott válni, ilyenkor szokott nyílni az a bizonyos ajtó …
Tudod hol vagyok, tudod, hogy miért, hiszen mindenről tudsz. Mindig velem vagy. Várok rá, arra a gyönyörű nőre, hogy lássa, hogy nem a levegőbe beszélek, hogy komolyan gondolom. Nyílik is az ajtó. Ketten jönnek ki…nem lepődöm meg. Erre számítottam, de nem ebben bíztam. Elindulok, integetek neki, nem int vissza. Nem tudom, hogy észrevett -e. De mindegy is. A lényeg, hogy itt vagyok. Jól tudja. Talán egyszer majd el is hiszi. Ha eljön az ideje.
Nem mehetek fel hozzá. Hozzád sem. Két gyönyörű nő az életemben, két jóbarát, két lelkitárs, mégsem tartozom senkihez. Érdekes helyzet. De mint mindennek, ennek is valami oka van. Igaz, kedves? 😉