Egy hete vasárnap kint álltam az erkélyen a negyedik emeleten és sírtam. Mögöttem a szobában játszottak a gyerekek. Bius takarított. Még csak délelőtt volt, de én már az estére gondoltam, amikor majd egyedül leszek. Ezen jól kiakadtam. Próbáltam túltenni magam ezen a rossz érzésen, de nem sikerült. Kerestem, kutattam valami pozitív után, amibe kapaszkodhatok és majd felderít, de nem ment. Néztem a magas fák ágait, leveleit, arra gondoltam, hogy a természet látványa, a napsütés, a lágy szellő majd segít és ettől jobb lesz. Ahogy láttam a szélben ringatózó ágakat, beugrott egy dallam, amit pár nappal korábban hallgattunk munka közben. Ez a dal. Erről Te jutottál eszembe. Mindenben téged látlak, de nem vagy itt. Nem leszel itt este sem, amikor majd egyedül leszek otthon. Erre gondoltam.
Kell keresnem valamit, ami bámikor, bármilyen körülmények között fel tud dobni. Hogy ne menjen a gyerekekkel töltött idő rovására a rossz hangulatom. Hogy tudjak rájuk figyelni. Meg a barátaimra. Hogy pozitív tudjak lenni, akkor is, ha magányosnak érzem magam. A jelenben kell élnem. Az itt és mostban megtalálni a szépet. Meg kell tanulnom átfordítani a negatív gondolatokat, érzéseket pozitívvá. Csak tudnám, hogyan kell…
Most egyedül vagyok. Próbálom hasznosan eltölteni a hétvégét. De igazából várok. Csak azt várom, hogy majd hívni fog ő, és talán találkozunk, talán átjön, vagy legalább beszélünk. Nem akarok egyedül lenni. Csak legyen itt a szobában, a közelemben. Mert ez jó érzéssel tölt el. Rád nem számítok. Te nem keresel, nem hívsz. Sosem. Este, mikor elbringáztam az ablakod alatt láttam, hogy sötét van. Biztos Ágizol. Nem tudok ennek örülni. Mert látlak, amikor a pláza emeletén ülsz mellettem könnyes szemekkel és boldogtalan vagy és szomorú és elkeseredett. Talán azóta már változott a helyzet. Csoda történt. Vannak csodák. Remélem, hogy így van és jól vagy. Most boldogan sétáltok a napfényben kézenfogva és azt érzed, hogy hozzá tartozol és szeret Téged. Nagyon remélem, hogy ezt érzed most, drága. Légy boldog! Szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: