mindegyhogy, csak nehogy sehogy..

Megint érdekes helyzet elé állított az élet. Zavaros minden. Költözés, munka, barátság, szerelem. Család. Régi és új ismerősök. Rengeteg bizonytalanság mindenfelé. Kétségek és kérdések.

Jó volt a fiúkkal. Fagyiztunk. Beszélgettünk. Sétáltunk.
Már jövök hazafelé, illetve arra a helyre, ahol átmenetileg lakom. A nagynéném házába. Sötétedik. Havasi szól. Az Ad Martem. Tekerek. Gyorsan. Az arcomat fújja a szél. A karjaimat széttárom, mintha szárnyaim lennének. Megérintem a bokrok, fák levelét. Érzem, ahogy az ujjaim között süvít át a levegő. Üvölt a zene. Mintha repülnék.  Csodálatos érzés.

Szia Kedves!
Most rohanok, de egy szóra beugrottam ide, hozzád…

Szeretlek!

Ma délután nagyon el voltam keseredve. Megint úrrá lett rajtam a magányosság érzése. Hiába voltak itt a gyerekek velem, ők ebben a helyzetben nem sokat jelentenek. Szavak kellenének, meg ölelő karok. Hogy valaki megöleljen és magához szorítson és ne engedjen el jó sokáig. Erő, energia, megnyugvás kell. Ezt a gyerekektől nem kaphatom meg. Csak csináltam az ebédet és ők ott ültek velem szemben és csak egy hajszál választott el a sírástól. Nagyon rossz volt. Te voltál az első, akire gondoltam, hogy felhívlak, hogy beszéljünk. De Téged nem hívhatlak. Aztán jött Brigi, vele jó lett volna beszélni, de ő úgysem veszi fel a telefont és különben is megvan a saját gondja. Kimentem és Biát hívtam. Ő elérhető. Mindig. Rögtön tudta, hogy baj van, hisz elég jól ismer már és mivel majdnem olyan, mint én, nem kell neki sokat magyarázkodni. Csak beszélgettünk. Mindenről. Nem akart lerázni, nem sietett, nem hagyott magamra. Velem volt. Nem lett jobb a hangulatom, de könnyebb volt így. Hálás vagyok neki. Ő jó barátnő. Brigi is az, ő is tudna segíteni és tudom, hogy szeretne is, csak őt nehéz elérni. Csak egy rövid beszélgetés telefonon egy jóbaráttal, akinek fontos vagyok és máris jobb lett. Elég volt ahhoz, hogy ne sírjak a fiúk előtt és kibírjam ezt a napot is.
Miután letettük, megint Te jutottál eszembe. Szomorú vagy, rosszkedvű, egyedül vagy. Te kit hívsz fel, drága? Kihez fordulsz segítségért? Senkit. Egyedül vagy. És ez nagyon nem jó így.
Később beszéltem a húgommal is, mesélte, hogy a kolleganőjénél aludt. Együtt aludtak, összebújva. Jó volt, élvezte. Természetes volt. Te mikor aludtál utoljára bárkivel is, aki hozzádbújt és átölelt, cica? Vagy legalább megölelt és megsimogatta az arcod, vagy a hajad? Mikor volt ilyen? Emlékszel még rá?
Annyira jó érezni a másik illatát, hozzásimulni a hátához, vagy csak fogni a kezét. Minden nap így akarok aludni. De szinte soha nem történik így. Csak nagyon-nagyon ritkán. Aztán a következő napok mindig elviselhetetlenebbek. Tudod, hogy milyen vagyok. Napi száz ölelésre és érintésre van szükségem. Mert ez tart életben. Enélkül csak vagyok. Te is ilyen vagy. Tudom, hogy neked is ugyanúgy hiányzik, mint nekem. De nem engedted, hogy megöleljelek. Nem is értem, hogy miért.
Mitől félsz? Hiszen én vagyok az, tudod. A lelkitársad. A barátod. Az ember, akinek fontos vagy, aki szeret, aki segíteni akar. Miért nem fogadod el? Mi történik veled?

Még 9 nap a költözésig. 6 nap a munkáig. Hosszúnak tűnik. Nem akarok egyedül lenni.
Tegnap megkérdezték a fiúk, hol van a karkötőm. Mondtam nekik, hogy odaadtam valakinek, akinek nagyobb szüksége van rá. Azt kérdezték: vissza fogod kapni, anya? Ha tudnák, hogy ez az egyszerű kérdés valójában mennyire bonyolult is…
Hit, remény, szeretet. Igen, megvan mind. Itt bennem. De mi van benned, Kedves? Mi maradt még?
Itt vannak a barátok, akik velem vannak. Amikor vannak. Inkább nincsenek. Egyedül vagyok én is. Tudod, hogy nekem több kell. Mindig együtt voltunk. Ez hiányzik.
Itt van Brigi, meg Bius. Nagyon szeretem őket és jó velük lenni, de ők nem tudnak pótolni Téged. Ők csak rá tudnak mutatni, hogy mennyit jelentesz, hogy mennyire fontos vagy, hogy milyen nagy szükségem lenne rád. Emlékeztetnek arra, hogy milyen amikor nem vagyok egyedül, felelevenítik az érintés, a közelség, a törődés fontosságát. Hogy érezzem, hogy milyen ha szeretve vagyok és milyen jó szeretetet adni. Mert akarok adni. Sok-sok szeretetet akarok adni nekik, mert szükségük van rá. Mert ők is egyedül vannak és megérdemlik. De ettől Téged nem szeretlek kevésbé. Ugye, tudod?
Tudod, amikor ott ültél mellettem és néztem a gyönyörű arcodat, azt éreztem, hogy igen, itt van az az ember, akit szeretek, akibe szerelmes vagyok, még mindig. Gyönyörű vagy, akkor is, ha szomorú vagy. Néztem a vonásaidat, a mozdulataidat, amiket annyira jól ismerek és csak azt éreztem, hogy itt van a nő, akit imádok, teljes szépségében és annyira elérhetetlen a számomra. Én azt szeretném, hogy boldog legyél. Hogy jól legyél.
Itt lehetnél most is. Telnek az napok, hetek és nem vagyunk együtt. De ami rosszabb, hogy nem vagy mással sem.  Ez így értelmetlen. Szeretném tudni, hogy boldog vagy. Nem számít, ha nem velem, de légy boldog…

Este 9. Az utca fényei. Barnára festett kerítéslécek. Jó zene szól. Látszólagos nyugalom. A fiúk mesét néznek otthon, pár percnyire vagyok tőlük. De most nem ők járnak a fejemben. Ők jól vannak. Másért aggódom. Nem találtam csengőt. Írtam sms-t, talán megnézed, talán észreveszed. Talán kijössz. De ha nem, az sem baj. Lehet, hogy nem is vagy itthon. Mindegy. Én itt vagyok. Itt a helyem. Veled vagyok, drága Brigilány. Várok és gondolkodom. Emlékezem. Milyen volt, amikor én voltam hasonló helyzetben. Egyedül voltam. Senki sem jött. Senki nem hívott. Talán jó lett volna. Szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül. Még akkor is, ha egyedül akarsz lenni. Legalább lélekben veled vagyok és szeretlek. Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb barátod, nem én állok hozzád a legközelebb, de talán egy kicsit én is számítok. Talán jelent valamit, hogy vagyok. A fiúk is nagyon szeretnek. Mi csak három kis ember vagyunk, akinek fontos vagy, de még nagyon sokan vannak mindenfelé akik ugyanígy éreznek. Tudod, ugye?
Autók jönnek, emberek futnak el mellettem kutyával. Már egy órája eljöttem otthonról. De még várok. Még egy-két számot meghallgatok, aztán elindulok, mert mennem kell. Azt hiszem, ezután a dal után megyek. Akkor érkezel…. Még időben. Nincsenek véletlenek. Sajnálom, hogy nem tudok segíteni, de jó, hogy látlak. Nem szabadna ennyire bezárkóznod. Nyílj meg, engedd ki azt ami bent van, azt a sok feszültséget, bánatot, gyötrődést. Ne tedd magad tönkre. Csak beszélj, vagy írd ki magadból. Bárkivel, bárkinek, bármikor. Ne fojtsd magadba. Ne tedd ezt magaddal.
Tudom, most nagyon nehéz. De minden rendben lesz. Erős vagy. Túl leszel rajta. Tarts ki.

“Fedezd fel magadban a BÉKESSÉGET, hogy el tudd fogadni azokat a dolgokat, melyeket nem lehet megváltoztatni, az ERŐT, hogy tudj változtatni, amin lehet, és a BÖLCSESSÉGET, hogy felismerd a kettő közötti különbséget!”

Ha szükséged van rám, tudod hol találsz. Szeretlek.

Csütörtök este… Kriszti. Gyönyörű nő. Telefon. Sírás. Elkeseredettség. Magány. Szeretethiány. Vígasztalás. Aggódás.
Péntek este… Hajni. Gyönyörű nő. Szomorúság, bánat, könnyek. Bezárkózás, gyötrődés. Elmenekülés.
Péntek éjjel… Aggódás.
Szombat este. Bia. Gyönyörű nő. Elkeseredés. Magány. Sírás. Telefon. Vígasztalás.
Szombat éjjel… nincs válasz, nincs üzenet. Hová tüntél Bius? Mi történt? Aggódás.
Vasárnap reggel… Megnyugvás. Mozi. Barátnő. Gyerekek. Fagyi. Tó, kacsák.
Vasárnap délután és este…Utazás. Itthon. Együtt. Öröm. Vidámság. Gyerekzsivaj. Nevetés. Hinta. Szuperhold. Érintés. Melegség. Szeretet. Feltöltődés. Alvás, összebújva.
Telefon. Aggódás. Brigi, hol vagy?
Vasárnap délelőtt. Ölelés. Elválás. Űr.
Vasárnap délután. Brigi. Gyönyörű nő. Telefon. Sírás. Bizonytalanság. Bánat. Szomorúság. Magány. Gyötrődés. Gyász. Bezárkózás. Könnyek.  Aggódás.
Évi…szeretet. Sok szeretet. Adni akarok. Segíteni szeretnék. De nem akarjátok. Hiányérzet. Egyedüllét. Aggódás. Aggódás. Aggódás. Félelem. Tehetetlenség. Gyerekek. Erőltetett mosoly. Erő. Kitartás. Hogy segítsek?
Hát így élünk…

Ez a hét jó volt. Úgy érzem, hogy feltöltődtem. Nektek köszönhetem, drága barátnőim. Olyan dolgok történtek velem, amit nem is reméltem. A munka is jó volt, sokkal jobb így, hogy ketten vagyunk és Biussal olyan szinten összhangban vagyunk, hogy szinte élvezet a munka vele.
Örülök, hogy vannak barátaim, emberek akik szeretnek és akiket szerethetek. Sokkal könnyebb így az élet. Persze vannak mélypontok, de ők átsegítenek a nehéz időszakokon és erőt adnak a folytatáshoz.
Jól vagyok. Stabil. Azt hiszem. Fűben ülve ebédelek, képzeletben kavicsokat dobálok a nem létező vízbe. Bringával versenyezek. Gyönyörű lányok mellett alszom. Párnacsatázok. Sokat dolgozok. Kollégákkal viccelődök. Új dolgokat tanulok a munka során. Nem vagyok egyedül. Telefonálok, beszélgetek. Sok zenét hallgatok. Szeretek és szeretve vagyok. Élek 🙂

De mi van veled, cica? Tudod, amikor ma megláttalak, egy gyönyörű nőt láttam. Nagyon szép voltál. Sovány vagy, de gyönyörű. Egy csinos, fiatal nő. De mi van belül? Mi történt veled? Komolyan féltelek. Nagyon mélyen vagy és teljesen bezárkóztál. Nem szabad! Ne gyötrődj! Beszélj! Add ki magadból. Lépj! Változtass! Kezd el rendbetenni az életed. Csinálj valamit, kérlek. Miért nem engeded, hogy megöleljelek? Az ölelés csodákra képes. Tudom. Gyógyító hatású. Erősít és felemel. Segít felállni. Szeretnék segíteni. Rossz így látni Téged, a nőt akit szeretek. Aki már csak halvány árnyéka önmagának. Hol vagy drága? Hová lettél?
Csak ültél ott mellettem a padon és egyre gyűltek a könnyek a szemedben. Tehetetlen voltam. Nem hagytad, hogy segítsek. Nem engedtél a közeledbe. Zárd le a nem működő kapcsolatodat, ami csak keserűséget okoz. Zárd le velem is, ha úgy érzed, hogy nem fog menni. Ha nem akarod többé. Fejezd be. Ne gyötrődj tovább. Vess véget ennek. De mindenképpen találj valakit, akivel tudsz beszélni. Aki figyel rád, meghallgat, megért és elfogad. Keress egy ilyen embert Kedves, mert nagy szükséged van rá. Aki szeret akkor is, ha sírsz és akkor is, ha nevetsz. Aki törődik veled. Hallgass rám, kérlek!  Szeretlek.