Volt egyszer egy nagyon rossz álmom. Sötét alakok kergettek, talán démonok voltak, én menekültem előlük. Te mellettem aludtál, felébredtél és felkeltettél engem is. Emlékszem, ahogy ébresztgetsz. Még ébren is sírtam. Magadhoz szorítottál és nyugtatgattál. Olyan jó volt, hogy ott voltál, velem voltál. Hálás vagyok Neked azért a percért. Köszönöm, Drága.
Mindig azt mondtad nekem, hogy erős vagyok és azok a rossz dolgok, amik velem történnek méginkább megerősítenek. Nem tudom, hogy komolyan hittél is ebben, vagy csak lelket próbáltál önteni belém és azért mondtad ezt. Nem tudom mi az igazság, én nem érzem magam erősnek. Szeretnék az lenni, de sokszor nem megy. Nincs mibe kapaszkodni, hiába próbálok keresni, nem találok semmi jót az életben, ami erőt adna. Azt hiszem, csak az tart életben, hogy a fiúknak szükségük van rám. Szeretnék nekik jobb életet biztosítani. Egyelőre nem igazán sikerül.
Csak az emlékek vannak. A képek a gyerekekről. Az emlékek rólad. Amikor együtt voltunk és jó volt. Ha itt lenne az a kis füzet, amit írtam rólunk, akkor elovasnám. Hogy fel tudjam idézni a szép pillanatokat, hogy újra tudjam élni, hogy legyen már valami jó élményem is.
Emlékszem, amikor egy parkban, a zöld fűben játszottál a fiúkkal. Mintha csak a saját gyermekeid lennének. Úgy szeretted őket. Vagy amikor itt ültél a pultnál, Dávid az öledben és keresztrejtvényt fejtettetek. Szinte hallom, ahogy a 3 éves Ábi mondja a nevedet: Ájni. Látlak magam előtt, ahogy a karodban azzal a kicsi fiúval sietsz a megállóba, hogy elérjük a buszt. Emlékszem arra, hogy amikor itt laktunk a házban, minden este lefeküdtünk a fiúkkal az ágyba, ők voltak középen, mi meg mellettük az ágy szélén, Te az egyik, én a másik oldalon, egyik kezünkkel az ő kezüket fogtuk, másikkal pedig a fejük felett a párnán egymás kezét. Így aludtak el. Most is érzem az ujjaid finom érintését és ahogy összeérünk, hogyan árad közöttünk valami csodálatos, megnyugató érzés. Annyira szerettelek.
Egyszer rajzoltam neked egy rózsát, tollal egy kis darabka papírra és odatettem a tálcádra, a reggelid mellé. Nagyon örültél neki.
Egy alkalommal meg akartalak lepni, ezért elmentem eléd a Tescohoz. Felirtam egy rajzlapra, hogy “Megvárthatlak?”. Legalább fél órát kellett várnom, mire volt egy olyan pillanat, hogy éppen nem volt nálad vevő, akkor odaléptem az üveghez, rátapasztottam a papírt, hogy el tudd olvasni. Észrevettél és mosolyogtál. Jó volt várni rád, aztán együtt menni haza.
Szeretnék emlékezni minden pillanatra, amit Veled tölthettem, mert jó volt Veled. Soha nem számoltam össze, hogy az 5 és fél év alatt mennyi időt töltöttünk együtt. Nem tudom azt sem, mennyi vár még ránk. Csak azt tudom, hogy nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor megismertelek, mert az a nap megváltoztatta az életemet.
Nem tudom, hogy hol vagy most és mit csinálsz éppen, de remélem, hogy jól vagy és valami jó történik Veled. Nagy szeretettel gondolok rád ebben a percben is, talán eljut hozzád és egy kicsit megbizsergeti a lelkedet. Talán átjár valami kellemes érzés, nem baj, ha nem tudod, hogy mi az oka, csak érezd. Szeretnék adni Neked valamit, valami jót, egy csepp szeretetet. Hogy érezd, hogy szeretnek. Érezd, hogy szeretlek.
