Azon ritka helyzet állt elő, hogy van netem, tudok írni, úgyhogy most játszunk, jó?
Azt fogjuk játszani, hogy együtt vagyunk. Együtt fogunk fürdeni és közben beszélgetünk. Benne vagy?
Már folyik a víz a kádba. Jó forró víz. Csak aztán el ne aludj majd miközben hozzád beszélek… 🙂
A fiúk szülinapi buliban voltak délután, így egyedül jöttem a házba. Szóval ketten vagyunk, csak Te meg én. Egy nyugis este. Princess: Életút, karma. Ez a zene szól. Gyönyörű. Igaz? A zene nagyon fontos az életünkben. Nagyon sokat tud segíteni. De erről majd máskor beszéljünk…
Szerintem már jó a víz, mehetünk a fürdőbe. Mielőtt beszállnék melléd, megállok egy percre a kád előtt, hogy csodálhassam egy kicsit a gyönyörű tested. Mosolyogsz, tudod, hogy tetszik nekem a látvány, nagyon is. Imádom, minden egyes porcikádat.
Nem is tudom, hol kezdjem, annyi mondanivalóm van, régen beszélgettünk. Szeretnék rólad beszélni, megkérdezni mi újság, de Te nem szeretsz magadról beszélni, így nem erőltetem. Tudod, hogy minden érdekel, ami veled kapcsolatos. Ha úgy érzed, kezd csak bele nyugodtan. Én bármikor meghallgatlak.
Hát, kezdjük talán a családdal. A húgom visszament ugyanoda dolgozni. A főnök simán visszavette. Most amolyan kisfőnök féle, vagy inkább azt mondanám, ő a rangidős, neki van a legnagyobb helyismerete, tapasztalata és tudása a többiekkhez képest. Talán ezt majd a főnöke is elismeri és honorálni is fogja… Szeret ott dolgozni, csak hát a heti 56 óra munka, meg a kevés fizetés nem a legideálisabb tényezők 3 kisgyerek és albérlet mellett. De legalább 5 perc alatt hazaér és utazásra nem kell költenie. Anyu utálja, hogy minden hónapban 1 hetet ott kell lennie. Meg ha beteg Norbi, akkor is ő szokott rá vigyázni. Niki szertornázik, nagyon ügyes. Dani kajakozik, már 3. éve. Gábor….hát, no comment.
Anyu szokott nekem ebédet hozni, aminek én nagyon örülök, mert különben állandóan csak szendvicset eszek. Hétköznap nincs időm főzni. Hétvégén sem sok. Annyira szerettem, amikor reggel benéztem a hűtőbe és ott volt ételhordóban előkészítve, kiadagolva az ebédem, amit Te készítettél előző este. Köszönöm cica. Imádtalak érte. Amikor délben elővettem akkor is olyan jó érzés volt tudni, hogy ezt Te csináltad nekem. Szóval anyu szeret főzőcskézni, meg sütni is szokott. Nyírfacukorral, meg nádcukorral, hogy Dávid is ehessen belőle. Ennyiben ki is merül a nagymamasága.
Képzeld, Anikó pár hete kiment Londonba és nem is szándékozik visszajönni. Egyelőre nincs munkája, de keres. Nincs egyedül, a barátnőjével ment, aki mellesleg a nők iránt érdeklődik és annyit tudok, hogy a karácsonyt is együtt töltötték. Hmm. Rákérdeztem Marinál, hogy akkor most mi is a helyzet, de nem adott egyértelmű választ. Aranyosak együtt, majd nézd meg a facebookon, vannak fent képek róluk.
Sokszor gondolok Peszire, hogy mi lehet vele, megműtötték -e már, olvasgatom a topikot, de ő nem szokott írni. Miért súlytja őt az élet ilyen szörnyű betegséggel, amikor ő annyira pozitívan áll hozzá, szeret élni, aktív, életvidám és jókedélyű. Az ember hajlamos arra, hogy nekikeseredjen, hogy belefáradjon a mindennapok problémáiba, hogy azt érezze, hogy milyen rossz az élete. Ábi beteg volt a múlthéten. Tudod, ott ültem az ágya szélén, és néztem ahogy ott fekszik gyengén, kedvetlenül, betegen ez a máskor oly vidám, eleven, csacsogós kisfiú. Ott lebegtek előttem a laborvizsgálatok, kórházi kezelések, műtét, epekövek kellemetlen emlékképei és ez rávilágított arra, hogy lehetne sokkal rosszabb is. Mindig lehet rosszabb és néha meg is kell ezt tapasztalni azért, hogy az ember értékelni tudja a jót, a jobbat, amikor nem történnek óriási pozitív dolgok, de rosszak sem. Észre kell venni a jót. Örülök annak, hogy a kis szöszim már megint fecseg és bosszantóan szófogadatlan, mert egészséges és sokkal jobb ilyennek látni, mint amikor beteg volt. Nem szabad elfelejteni, hogy mindig van rosszabb, sőt sokkal rosszabb helyzet is és ehhez képest kell nézni a dolgokat, ehhez kell viszonyítani és máris szebbnek láthatjuk a világot. Minden olyan napért hálás vagyok, amit a gyermekeim, a szeretteim egészségesen tölthetnek el.
Hiába fekszel most itt mellettem, nem tudok rólad semmit ezért aggódom miattad. Nem tudom, hogy neked hogyan telnek a napjaid. Egészségben vagy betegségben? Jól vagy rosszul?
A minap volt egy beszélgetésem a főnökömmel. Harcolok a jogaimért, sajnos nem sok sikerrel, de azért kisebb engedményeket csak sikerül elérnem a munkaidőt illetően. Kaptam kemény 4 ezer forint fizuemelést. Hűha!
A nagy Gatsby… elgondolkodtató amit mondtál róla. Neked az volt a filmből a tanulság, hogy mindig a gaz szerető jár pórul a végén. Szerintem az volt a mondanivalója, hogy van úgy, hogy az ember vissza akar hozni valamit a múltból, valami jót és hogy ha valamit el akarunk érni, akkor sokat kell tenni érte és türelmesnek kell lenni, talán évek is rámennek és a végén lehet, hogy semmi eredménye nem lesz a nagy igyekezetnek és a rengeteg befektetett időnek és energiának. Érdekes, hogy mennyire máshogy értelmeztük ezt a filmet. Nézőpont és élethelyzet kérdése. Ebből is látszik, hogy az ember olyannak látja a körülötte lévő világot, amilyennek látni akarja az adott pillanatban. Az eső lehet bosszantó amikor egy rosszul sikerült nap után elindulsz haza a munkából kerékpárral, de ha olyan történt, amitől jó a kedved és vidám vagy és elégedett, akkor élvezed, ahogy az arcodba esik és nem számít hogy csavarni lehet a nadrágodból a vizet mire hazaérsz, hiszen majd otthon átöltözöl a ruhák meg megszáradnak.
Kezd hűlni a víz, engedek még hozzá meleget. Jó veled. Jó, hogy itt vagy.
Egyszer szeretnék Veled kimenni a repülőtérre és beülni oda, ahol várják az érkezőket. Csak leülünk és nézzük az embereket. Olyan jó látni azt, ahogy örülnek egymásnak, a viszontlátásnak. Érdekes, hogy milyen különbözően viselkednek, van akik csak mosolyognak és köszönnek, vannak akik hosszan ölelkeznek.
Emlékszel, amikor én vártalak Téged az állomáson? Mindig olyan boldog voltam, szerettem kimenni eléd és nem anyukád fincsi sütijei miatt… 😉 Emlékszem, ahogy álltunk a buszon egymással szemben és beszélgettünk és ahogy kapaszkodtunk, alig észrevehetően hozzáért a kezed az kezemhez és ez annyira jó volt. Jó volt Veled hazamenni. Sokszor csak sok idő elmúltával értünk meg és vagyunk képesek értékelni dolgokat. Már akkor is éreztem, hogy ez jó, de hogy mennyit jelent, arra csak később jöttem rá.
Még mindig nem szeretnél Te beszélni? Hogy áll az a dolog, amiről a múltkor beszéltünk? Tudod, az a közös költséges ügy. Történt valami azóta ezzel kapcsolatban?
Néha eltűnődöm azon, hogy mi lenne, ha kiderülne, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok. Rákos. Néha azt gondolom, hogy megijednék, de leginkább a fiúk miatt aggódnék, hogy mi lesz velük, ha én már nem leszek. A halál úgy is eljön, ha akar. Nem tudunk ellene tenni semmit. El kell fogadni.
Lassan kiszállhatnánk a vízből. Ha szeretnéd, szívesen megfürdetlek. Itt is aludhatsz, örülnék neki. Régebben azt csináltad, hogy fürdés után, meztelenül lefeküdtél az ágyra és vártad, hogy ellen tudok -e állni. Hát persze, hogy nem tudtam, nem is akartam. Odafeküdtem rád, vagy melléd és jól megöleltelek. Annyira jó volt. Én nagyon szerettelek Téged, hidd el. Most meg talán még jobban, ha ez egyáltalán lehetséges. Nem tudok írni, mert sírok….
Naa, hát köszönöm, hogy meghallgattál. Most biztos azt gondolod, hogy őrült vagyok, kettyós, meg halucinálok, meg téveszméim vannak. Nincs erről szó, hidd el. Nem foglak zaklatni, nem vagyok pszichopata, csak így egy kicsit könnyebb nekem elviselni a hiányodat és a magányt. Olyan ez, mint a drog, meg a pia, vagy a cigi. Én írok. Csupán erről van szó. Most pedig meg fogom nézni Walter Mitty titkos életét. Ugye tudod, hogy miért ezt a filmet? Véletlenül tudom, hogy te is láttad. 🙂 Nézzük együtt? Nem baj, ha elalszol, majd őrzöm az álmod. Megígérem.
