Hétfő reggel – avagy soha ne mondd,hogy soha

Az emberek általában nem szeretik a hétfő reggeleket. A hétvége pillanatok alatt elrepül és kezdődnek újra a szürke hétköznapok, indul az új hét.
Átlagos hangulatban indultam munkába reggel fél 7 után. Az idő nagyon kellemes, hűvösebbre számítottam, talán kicsit túl is öltöztem. A megszokott útvonalon haladok, de az egyik kanyarnál egy pillanatra elbizonytalanodok. Menjek tovább egyenesen, ahogy szoktam, vagy jobbra fordulva a kicsit rövidebb utat válasszam? Ha lefordulok, akkor nem látom azt a házat, azt az erkélyt, azokat az ablakokat… tudod Kedves Olvasó, ahol az én Kedvesem lakik. Hiszen nem lesz ott úgy sem. Soha nincs ott. Soha nem látom. Ezek a gondolatok járnak a fejemben, végül a szívemre hallgatok, haladok tovább előre. Felnézek az erkélyre, besötétítve a nappali, mint minden reggel, a jobb oldali kisszobán a redőny majdnem teljesen leengedve, mint máskor is, de a középső szoba függönyén át…. mintha látnék valamit! A képzeletem nagyon bizonytalanul egy könyöklő alakot vél felfedezni a függöny mögött. Talán csak az elmém játéka, egy árny. De lehet, hogy valóság, amit látok? Csókot dobok, integetek. Kar lendül a magasba, visszainteget. Csak egy másodperc az egész, már tovább is haladok a ház vonalán. Ez Ő volt? Teszem fel magamnak a kérdést. Kell pár pillanat, amíg képes vagyok felfogni, hogy mit történt. Ez Ő volt! Ott volt és én láttam! És visszaintett, nekem. Üvölt a zene a fülemen és mosolygok. Mit mosolygok? Nevetek! Hát végre láttam. 3 hónap után. Köszönöm, Drága!
Már fél úton vagyok, melegem van, megállok és levetkőzök pólóra. A zene szól, még mindig mosolygok, legszívesebben integetnék az egész világnak. De mit történik? Esztelen sebességgel haladok. Szinte repülök a bringával. Úgy érzem, buzog bennem az energia. Feltöltődtem. Látod, kedves Olvasóm, mire képes ez a lány? Hát nem csodálatos? Egy pillanat elég és csordultig vagyok erővel. Miatta. Mert ennyit jelent nekem. Ilyen sokat.
Hát, Kedves Olvasó, így lett az átlagos hétfő reggelből csodálatos hétfő reggel.
A tanulság: soha ne mondd, hogy soha! Mindig van remény! Nem szabad feladni. Nem tudhatod, mit hoz a holnap vagy akár a következő óra, vagy perc. Talán történik valami, ami megváltoztatja a napodat.
Lehet, hogy csak nem tudott aludni és azért nézelődött. Lehet, hogy valakire várt. Lehet, hogy nem is volt valóság, csak álmodtam. De akárhogy is történt, ott volt vagy sem, az az érzés, amit bennem okozott valós volt, igazi és őszinte. Kaptam egy kis boldogságot, ez erőt adott és szebb lett a reggelem és a napom is. Kicsit megnyugodtam, ugyanakkor most még jobban hiányzik. Az a heves érzelemhullám, ami akkor ott reggel végigfutott rajtam és kitartott még a nap nagy részében is, már kezd lecsengeni. De a jó érzés megmarad, hogy láttam őt és ennek nagyon örülök. Új lendületet adott ahhoz, hogy még többre legyek képes, többet tudjak tenni a közös jövőnkért. Mert hiszem, hgy lesz ilyen.
Szeretlek, cica.