21:38-at mutat a volanbusz órája. Sokan utaznak ilyenkor hazafelé. Sokáig dolgoztam azért, mert szombaton és kedden nem szeretnék menni. Lehet, hogy nagy lesz az ára annak az egy nap szabadságnak, de Dávidom szomorú hangja méginkább megerősített abban, hogy ez a helyes út. Csak hát nem könnyű ez a helyzet. Csupa bizonytalanság az életem. Nem biztos az otthon, nem biztos a munka, nem vagy biztos Te sem. Nem valami megnyugtató evickélni a zavaros vízben, ahonnan nézve a part is csak homályos derengés. Úszom a szigetnek vélt valami felé, de valahogy nem jutok közelebb. Mi lesz, ha elfáradok? Jó lenne egy vastag farönk amibe megkapaszkodhatnék, vagy egy világítótorony fénye a távolban…
Holnap 18-a lesz. Talán felhívlak. Talán felveszed. Talán írok mailt. Talán válaszolsz. Talán.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: