Szia Kedves! Az a helyzet, hogy csupa unalmas dolgot tudok mondani Neked. Amit már szászor hallottál. Ilyeneket például, hogy “nagyon hiányzol” vagy hogy “szeretlek”. Nagyon sokszor megbántottalak, nem is maradtak büntetlenül a tetteim. Most én is megtapasztalhatom a saját bőrömön, hogy milyen az, amikor máshol, mással van az akit szeretek, akivel szeretnék lenni, akit várok. Sajnálom, hogy annyi fájdalmat okoztam Neked. Talán még nem tanultam meg a leckét, valami még hibádzik, ezért nem láthatlak. Megérdemlem a büntetést, szenvedek is piszkosul, de elviselem, nincs más választásom. Csak közben meg türelmetlen vagyok, annyira szeretnék Veled lenni, vagy legalább hallani a hangod. Nagyon hiányzol. Jó lenne megint sétálni és beszélgetni, vagy beülni a mekibe. Jégkrémet enni az ágyon és közben filmet nézni. Emlékszel mennyi jégkrémet megettünk? Szeretném tudni, jól vagy -e. Talán most azt mondanád, hogy felejtselek már el. Hát nézzük, hogy is állok ezzel….
Felveszek egy felsőt, amit a húgomtól kaptam és meglátom rajta a feliratot: mina. Reggel 6 órakor egy jó nagy bang és egész lényemet elönti az a keserű és fájdalmas, de közben édes és szívet melengető tudat, hogy ez Te vagy. Dávid megkérdezi délután, hogy tudtam -e, hogy létezik gesztenyés túrórudi. Újabb bang. Reggel jön velem szembe egy másik bringás, nagyon emlékeztet rád, megint bang. Ebédnél a villa, bang. A szekrényemben ott lóg az ajándékod, bang. A Coop melleti pékségben vásárolok, bang. 148-as buszt látok reggel, megint bang. Laci a népligeti e-klubról beszél. Ott voltunk bulizni, baaaaang. Hát kb. így állok a felejtéssel.
El tudom magam foglalni, élem a mindennapokat, csinálok olyan dolgokat, amelyek örömet okoznak, de valami nagyon hiányzik. A barát, a társ, a szerelem. Ezeket mind Te jelented nekem. Te hiányzol az életemből. Akkor nem is tudtam, nem is fogtam fel, hogy mennyit jelentesz, csak azt tudtam, hogy jó Veled. Minden működött közöttünk. Amikor mi együtt voltunk, éltük az életünket, a mindennapokat az tökéletes volt. Tökéletesen egyszerű, békés, harmónikus és szeretetteljes. Szeretnék ilyen életet élni. Köszönöm Neked, hogy boldoggá tettél és megmutattad, hogy így is lehet.
Minden reggel, mikor megyek dolgozni, felnézek az ablakodra, hátha láthatlak. De ha nem látlak, akkor is tudom, hogy ott alszol az ágyadban. Hazafelé is megnézem az erkélyt, meg az ablakokat, talán egyszer Te is ott leszel. De legalább Maszát látom, ő is egy kicsi rész belőled.
Amikor este mégegyszer megnézem azt a pólót, már látom, hogy a felirat nem mina, hanem mind. Hát persze. Az elméd a világod… Mindegy, most már az a felső is Te vagy, mert akkor abban a pillanatban, amikor megláttam rajta a nevedet, az érzés belém égett és azt onnan már nem tünteti el soha, semmilyen varázslat.