Újra péntek, megint vége egy hétnek…
de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok,
elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.
Ma nagyon nehéz volt megállni, hogy ne írjak neked, vagy ne hívjalak fel. A múlt hét jobb volt, kétszer is láthattalak. Most miért nem lehet? Várom, hogy jelentkezz. De túl sokáig nem tudok várni. Mert annyira hiányzol. Ha csak egy pillanatra láthanálak. Ha csak egy kicsit csepegtetnél magadból, hogy túl tudjam élni a következő napokat. Nélküled.
Nem ígérem, hogy nem foglak keresni. Ezt nem ígérhetem. Hisz itt voltál, beszippanthattam az illatodat, belenézhettem a szemeidbe…kaphattam belőled. Nagyon jó volt és még akarok. Még, még, és még többet. Csak egy pillantás, csak egy mosoly, csak egy ölelés, csak egy pici Te. Bármilyen formában. Ezt szeretném. Téged.
Ha álmodom, nem tudom mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom
mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek,
csak azt remélem, ott veled leszek.
Jó éjszakát!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: